"Mire jó most szitkot szórni? Egyedül sem könnyebb élni. "

mert a különbözőségeket az emberek nem fogadják el,sőt kerülik,ösztönösen (ilyen a szimpátia kérdése is) -ennek mértéke a differencia nagyságától függ.

ez az egyik része.

a másik, a társadalom de inkább a kor anyagi központúsága. ez frusztrációt ,folyamatos versenykésztetést jelent.

itt viszont megfigyelhető az ön és társ ismerethiány növekedésének kritikus mértéke. lehet tehát anyagi javak vannak ,de belső elégtelenség, és félelem legi be ezt az egészet.. -messzi nyúló kérdést feszegetsz de igy tudnék rá válaszolni összefoglalva.

Amúgy az idézet honnan van ? :)

Hooligans: Menj, ha menni muszáj

Nyilván itt egy másabb vonatkozásban van ez a két mondat, de ugye a művek azért vannak hogy szubjektíven megítélhessük, hogy személyesen nekünk mondjon valamit.

Az emberek nagyon irigyek tudnak lenni, erre a társadalomra nagyon jellemző a "dögöljön meg a szomszéd lova is" elgondolás.

Egy adott baráti körön belül is kialakulnak ilyesmik, nem kell messzire menni hogy széthúzást tapasztaljon az ember. Nagyon változnak az idők, vele változnak az emberek is. Miért ne engednének a húzásnak, miszerint az a legsikeresebb aki mindenkin áttapos. Az erre fogékonyak is így fognak tenni.

Amúgy is sokkal könnyebb mást piszkálni (más szemében a szálkát is sajátjában a gerendát se), sokkal könnyebb más életében meglátni a rosszat, persze ezt lehet jó szándékkal is megemlíteni embertársunknak, de valljuk be, legtöbbeket nem a jó szándék vezérel ilyenkor. A kritikát nem bírják az emberek, így inkább megelőző csapást mérnek a másikra...

Szerintem.

Ez persze saját nézőpont, én ezt látom, kevés a harmonikus, segítő szándékú kapcsolat (a barátságot is persze ideértve).

Ha az emberek felébrednének, rájönnének mennyire befolyásolva és agymosva vannak, talán megváltoznának dolgok. (Én kis naiv még reménykedem)

Mert rondán beszélni divattá vált.

Ez magába foglalja, hogy egyre kevesebb jót mondunk sajnos a másiknak, inkább szitkozódunk, mert ez könnyebb mind megbeszélni a problémákat.

Erre épp tegnap jöttem rá, hogy az alkoholistáknak a haza felé vezető úton miért nem esik semmi bajuk, még az árok szélén sem.

Mert rengetegszer kívánják egymásnak, hogy egészségedre és komolyan is gondolják.

Teljesen más életet élnénk, ha a másikat "megáldanánk" szitkozódás helyet.