Még is hogyan rázhatnám helyre az életem?

Lassan 20 leszek, van egy nyögvenyelősen bukdácsolva megszerzett érettségim. Világ életemben utáltam tanulni. De nem úgy ahogy általában valaki utál tanulni. Egyszerűen kényszerem van arra hogy ne tanuljak. Hiába tudom hogy másnap dolgozat, el megyek úgy hogy egy könyvet nem nyitottam ki, és közbe bennem van a rossz érzés hogy hát basszus ez is karó lesz, de ez se motivál arra hogy következőleg egy szót is tanuljak. Elkezdtem egy szakmát amiből van még egy évem (ezen a tanéven kívül), érdekel meg tetszik, de azért annyira nem hogy tanuljak is rá. (szerintem nem is létezik olyan amire tanulnék...)

Legszívesebben ott hagynám az egészet, elvégeznek valami 2-3 hónapos képzést amivel kapnék egy szar állást, de legalább keresnék pénzt. De persze tudom hogy egy ilyenre nem lehet normális jövőt alapozni. Egyrészt mert szülei is elég rosszul állnak, ebből adódóan vannak olyan dolgok amiket nem engedhetünk meg magunknak de én szeretnék. (a diákmunkával hagyjatok mert az egy vicc.)

Tehát nem tudom mitévő legyek, nem látok jó megoldást. Ha maradok tanulni, akkor szenvedhetek még egy csomó időt, és lehet meg is buknék, de marhára nincs kedvem pótvizsgázni, elég volt az elmúlt 3 évben nyáron tanulni...

Ha elmennék valami vacak munkát dolgozni, azzal jelenleg jól ellennék, megengedhetnék magamnak dolgokat, nem szüleimen kéne élősködnöm. De valszeg 10 év múlva is csak valami kis minimálbéres tróger lennék. Azért annál többre szeretném vinni az életben. (ez is látszólagos ellentmondás, mert vinni akarom valamire az életem, de még ez sem nyújt elég motivációt arra hogy tanuljak)

Mit csináljak még is mit?

Hogy változtassak magamon?