Normális ez a hozzáállás?

Úgy viselkedem, mint aki szerelmes, pedig csak egy jó barátnőmmel vesztem össze. Az elején volt egy rózsaszín felhő"jó barátok vagyunk" aztán kezdtem észrevenni a rossz tulajdonságait majd csak ezeket láttam és nagyon idegesített. Megmondtam neki facebookon, nem igazán mondott semmit csak hogy nincs igazam de nem bizonyította be. megbeszéltük hogy elülünk egymás mellől és azóta nem szóltunk egymáshoz. Viszont nagyon nem fair-nek érzem ezt az egészet, én szóltam hogy elegem van belőle és most ő viselkedik úgy mint akit nem érdekel az egész, mintha nem is lettünk volna olyan jóba. Azóta csak magamban keresem a hibát, rá meg mérges vagyok, amiért felszínes és mert nem ért meg, és annyira életkedvtelen és üres lettem, csak árnyéka önmagamnak, nem volt kedvem tényleg semmihez, semmiben nem láttam értelmet. Azt éreztem/érzem, hogy senki sem akar velem lenni, utáltam magam, nem tudom miért pont emiatt. Most meg hogy megbeszéltük hogy holnap megbeszéljük az egészet, de én elhatároztam hogy nem engedem annyira hogy irányítson vagy rosszul érezzem miatta, cask megbeszéljük és egy felszínesebb viszonyt hagyunk. Mármint én ezt tervezem, és azóta kicsit megnyugotam és visszatért az életkedvem mindenért, és már nem utálom magam annyira. Szerintetek társfüggő vagyok? Mert én teljesen azt látom hogy ő az, de lehet hogy ezt már csak bebeszélem magamnak? Mármint akármilyen lehúzó beszólása volt, akkor összeesett az önértékelésem, és idegesített, hogy miért kell mindigbeszólnia olyan dolgok miatt amik nem is igazak? Amióta nem beszélünk meg tényleg azt érzem hogy mindenkitől függök, hogy az a lényeg ki mit mond és a reagál és ennek megfelelően éreztem magam-rosszul. És most hogy elképzelem hogy újra jóban vagyunk már kezd visszatérni az önértékelésem de ugyanakkor azt éreztem hogy elnyom és fölényeskedni akar.

15L