Nincs miért élnem. Van ebből kiút?

Sziasztok! Köszönöm az eddigi válaszokat.

1-2# Vannak emberek körülöttem, nem is arról van szó, csak egyikőjükkel sem lehetek igazán őszinte. A szüleimnek csak nyűg vagyok mert még el kell tartani engem, mármint még nem lakok külön. Hozzáteszem, hogy ez a rezsiben és a kajálásban kimerül, mert másra mindenre megteremtem magam a pénzt. Egyébként ők elváltak, apu új életet kezdett és újraházasodott (a szeretőjével), az ő életükből nem hiányzok. Anyu pedig ebben a helyzetben ugyanúgy van mint én, csak ő engem hibáztat ezért, csak útjában vagyok. Zavarja már a puszta jelenlétem is. Persze valahol megértem. Testvérem van, de neki már saját családja van, így az én problémáimmal nem is terhelhetem, nem is teszem meg. Ráadásul van neki is elég, még inkább nekem kellene segítenem neki többet, ha tudnék. Most várja a 2. babát, de elég sok lelki gondja van mellette. Két gyerekkel elég nehezen fog elbírni, szóval ilyen téren is szüksége lesz segítségre.

Egyetemre említettem hogy járok, ott sajnos már nem alakulnak ki olyan mély kapcsolatok, mint fiatalabb korban. A régi "barátok" pedig elkezdtek lekopni, mikor problémáim kezdtek lenni. Vagy elkezdtem valahol dolgozni, és nem értem rá. Mindenki éli a saját életét, általában pasiznak, de nem foglalkoznak tovább a barátnőkkel. Párom nincs. Ilyen helyzetben szerintem (sajnos) elég helytálló, hogy senkim nincs.

4# Hét közben suliba járok, hétvégén dolgozom. Szabadidőm nem nagyon van :) Viszont a munkahelyemen 3an vagyunk összesen (mind nő), mindketten rajtam kívül már családosak (az egyikőjüknek annyi idős a gyereke, mint én), úgyhogy őket nem nagyon érdeklik az én magánéleti dolgaim, de úgy gondolom hogy egy munkahelyen ez így van rendjén. A szomszéd üzletekben vannak hasonló korú emberek, de ők meg nem nagyon vegyülnek velem, csak a saját munkatársaikkal, meg nem is szeretik az egyetemistákat (már az a 2-3

akivel beszéltem biztos, hogy nem)

#6 Sajnos én ateista vagyok :) Szerintem ha 21 évem alatt nem sikerült hinnem Istenben akkor ezek után sem fogok sajnos... ezzel nem a hited akarom bántani, csak sajnos én erre képtelen vagyok. Néha bánom, hogy nincs hitem, de nem nagyon tudok ellene mit tenni.