Most rossz ember vagyok amiatt, hogy zavarna, ha páromnak alacsonyabb iskolai végzettség lenne, mint nekem?

azért elég volt már ebből a büfészakozásból, meg ugyan már mindenki tudná és szb stb. megálljunk, én kifejezetten kikérném magamnak h a szakomat bárki büfészaknak nevezze, mert bizony kemény munka volt, és bizony nem sok évfolyamtársam jutott el a diplomáig.

szóval értem én, hogy "nem kell az öltönyös majom", csak én nem látom a kapcsolatot az öltönyös majom és egy komoly végzettség között. mellesleg pont a legkomolyabb szakot végzettek lesznek a legkevésbé öltönyös majmok, meglátásom szerint. ez a hozzáállás pont a félig művelt, félig iskolázott emberekre jellemző, akik pl szereznek valami iszonyat gagyi főiskolai papírt, és máris ők lesznek az ászok. Na nem! szó nincs erről!

eGYébként ki mit szeretne? jelenleg a magyar okt. rendszer sajnos ott tart h lassan semmilyen diploma nem garantál semmit, szóval elérkezünk egy olyan ponthoz, amikor ez valóban nem mérce.

De pl a 90-es években diplomázott emberek tudnának mesélni sztem egyes egyetemi és egyes főiskolai szakok közt tátongó űrről. Természetesen ez utóbbiak tartják magukat a legek csúcsának, csak hát szánalmas.

Ismerj meg valóban értelmes embert, és hidd el, ott fel se fog merülni pl ez a kérdésed SE!

így van, igazad van teljesen, a diploma nem minden, sőt, általánosítani se lehet, de azért úgy 90%-ban azt mondanám, hogy egy amolyan alapnak tekintem (nekem személy szerint az se mindegy, hogy milyen, mert ezt nem kell magyaráznom sztem, h vannak iszonyatosan gagyi főiskolák is pl, amelyeket nem lehet összehasonlítani egy rangosabb egyetemen szerzett diplomával).

A maradék 10%-ot fenntartom azoknak a fehér holló magányos farkasoknak, akik valamiért nem kerültek be a nívósabb felsőoktatási rendszerbe, és mégis hihetetlen intelligenciát és ismeretanyagot tapasztalok náluk. De az a helyzet, hogy sztem ezzel a 10%-al még túloztam is, de oké, elismerem, hogy tehát létezik ilyen.

Viszont amit szintén gyakran tapasztalok: sokszor borzalmas agynélküliséget tapasztalok egyetemi diplomások között is, tehát ezért írtam, hogy nagyon nem mindegy annak a bizonyos diplomának a jellege.

Ugye mindenkinek ismerős a jelenség, hogy van, aki hatalmas energiával, éjt nappallá téve tanul és megszerez valami diplomát igazából nulla aggyal, de energiát nem kímélő szorgalommal, míg aztán ott a másik véglet, aki sorra és könnyedén "gyártja" a komolyabbnál komolyabb egyetemi okleveleit, és mit is mondjak erre? Finoman szólva érezhető a képességbeli, felfogásbeli, személetbeli különbség a kettő között.

Úgyh végkövetkeztetés: 90-95%-ban nagyon nem mindegy, és abszolút megértem az olyanokat, akik ezt ismerkedésben is egy amolyan alapkövetelménynek tartják.

Azóta teljesen véletlenül összejöttem egy orvossal, most már azt mondom, hogy akkor is ugyanígy szeretném, ha semmilyen végzettsége sem lenne, közösek a hobbijaink, az értékrendjeink, stb., de az igazság az, hogy fontos, hogy okosabb nálam, "élvezem", hogy tájékozottabb, mint én és emiatt felnézek rá. Ha ez nem lenne mwg, hiába lenne orvos, nem fogna meg benne semmi.

Szóval nem a végzettségen van a hangsúly nálam, hanem az általános műveletségen, hogy okosabb legeyen a párom nálam, valahogy így érzem magam biztonságban mellette.

Tudom, hogy régebbi ez a kérdés. Én személy szerint fontosnak tartom a diplomát. Ennél fogva magammal szemben határozott elvárás volt. Részben úgy gondoltam, hogy ez egy jele annak, hogy az ember mindig fejlődni akar. Most is ez az álláspontom. Volt egy srác, akit nagyon szerettem, 8 általánosa volt. Állandó téma volt a sok büfé szak, a lusta egyetemisták. Finoman jeleztem, hogy a családomban mindenkinek van és nekem is kettő. Vége lett. Én is tartottam attól, hogy sznobnak tűnök, de fontosabbnak tartottam az őszinteséget.

Most van egy friss kapcsolatom. Érettségije van. Van bennem egy kis félsz, de inkább amiatt, hogy szegény azt jelzi felém, hogy kevesebbnek érzi magát nálam. Ez abban merül ki például, hogy ő testesebb, mint én. Kérte, hogy ne járjak edzeni, mert akkor neki is kell menni. Ez cuki, de minden alkalommal elhangzik, amikor tudja, hogy megyek és már nem mosoly van az arcán. Igyekszem kommunikálni felé, hogy bejön, ahogy van és remélem ez a diploma beszélgetés nem jön elő. :D