Menjek pszichológushoz?

Ahogy mondod korral jár. Majd kinövöd. Sajnos ez kezd divat és népbetegség lenni a tinik között. Lassan már nem lesz nem "depressziós" gyerek, főleg lány. Legyél egy kicsit erősebb, ne sajnáltasd magad és igaza van anyukádnak. Nála jobb tanácsadót nem találhatnál, mert nyilván a saját anyád nem akar rosszat neked.

Az anyukával az a baj, hogy a saját szintjén tud csak segíteni a problémádon, de ha egyszer ő nevelt fel akkor annál a szintnél magasabb rendű megoldást nem tud biztosítani mint amilyenre szükséged lenne, és akkor ismét visszaesnél ebbe az állapotba. Egy pszichológusnak nagyobb rálátása van a dolgokra, nem veszi figyelembe, hogy ki vagy, és objektíven tekint ezért rád, nem mint az anyád. A legjobb az volna ha te magad keresnéd önmagadban a hibát ami azzá teszi ami vagy most. Az ösztönös megérzések, és azok a dolgok amiket hallasz összekeverednek és eltévelyedsz bennük tudatalatt, és ebből olyan görcsök jönnek létre amikből nem tudsz kimászni, mert nem is tudatosul benned a konkrét probléma. A felismerése valami nagy átverésnek pozitív irányba mozdíthat el, de ahhoz sokat kell agyalni. Pl.: Anyám mondja, hogy szeret, és, hogy a javamat akarja, ezért arra akar rávenni, hogy olyan dolgot csináljak az életemben ami az ő nézetei szerint tökéletes hisz pénzt lehet vele keresni, ami a boldogság nyitja számára, persze nem pénzmániás, de a félsz benne van, hogy ha nincs pénz akkor nincs élet. De én nem akarok olyan dolgot csinálni amit nem szeretek, valamennyi pénz persze kell, de akkor már olyan dologgal keressem meg amit csípek. Na meg persze attól is tart, hogy ha nekem nem lesz pénzem akkor öregkorára neki nem lesz olyanja aki ellássa őt javakkal. Ha tényleg szeretne támogatna mindenben ami az ÉN boldogságomat volna hivatott szolgálni, de önző, és hát milyen az önző szeretet? Az csak félig szeretet, ami nem egész, ergo félelem. ÉL benne a kép, hogy az anyának szeretnie kell a gyermekét, és ezt az üzenetet kell küldenie felé mert hát akkor milyen anya volna, de közben ott van az, hogy megannyi problémát okozott az anyámnak az, hogy a világra jöttünk a tesómmal, aztán elhagyta apám, egyedül maradt, és csak melózott. Magának sem tudná beismerni, hogy nem igazi szeretet amit érez irántunk, mert egyszerűen bonyolult, mint a többségi társadalom tagjai. Na és ennek a felismerése felszabadító érzéssel jár együtt. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat gondolj át az életedben. http://www.youtube.com/watch?v=OXSFuFXWUW8