A félelmem nem hagy kimászni a helyzetből. Mit tegyek?

Az állandóságot és a biztonságérzetet szeretem. Rühellem a változást és nem merek belevágni a nehézbe, mert félek, hogy nem fog sikerülni.

Emiatt nem merek átmenni egy normális egyetemre, egy normális szakra.

Egy értelmetlen büfészakon vagyok.

Tanulni alig kell, pár óra tanulással vagyok 4,5-ös.

A tanárok nem értenek hozzá, mert más a kar hagyományos szakterülete. A szakunk azért van - és ezt tanároktól tudom -, hogy legyen kit tanítani.

A színvonalat saját tanárok bírálják...

Nem merek lépni, pedig tisztán látom a helyzetet, és ha maradok, csak magamat okolhatom - mivel az elejétől látom, "mi a szitu"...

Hogyan merítsek erőt?