Létezik, hogy teljesen más irányba keveredsz végül, mint amire "való vagy"?

Eredetileg tehetséges voltam rajzolásban, de sose érdekelt... 10.-ben jött egy ideiglenes rajztanár, aki rajzoltatott minket, nem is keveset. Nála szorgalmas voltam; közölte, hogy mindenképpen művészeti irányba menjek tovább, mert depis leszek.

Nem ilyen irányban mentem tovább.

Eredetileg humános voltam. Aztán a reál kezdett jobban érdekelni. Sok tudományos érdeklődési köröm van; szívesebben olvasom a világról, mint a lélekről; minden működése érdekel.

Viszont a tudományos érdeklődéseimet nagyon "lelkizve" élem meg, és azt a "kevés" lélekkel törődést pedig "alaposan", sokak szerint túlspilázva teszem.

Tehát szerintem humánosan vagyok reálos; a humán tudományos filozófiájával érdeklődöm a reál tudományok iránt.

Tantárgyak tekintetében: nehezen tanulok alapvetően; az megy, amire több időt szánok, ami érdekel -> arra rááll az agyam. Szóval ha mindenre ugyanannyi időt szántam volna - már nem gimis vagyok -, kb. ugyanúgy ment volna minden.

Néha elgondolkozom, hogy rossz irányban vagyok.

Tudom, lehet korrigálni, de akkor is...

Félek, valami a "működéseim" közül egy önhazugság eredménye.