Honnan tudjam, mikortól gond? Hogyan legyek elégedett magammal?

Szeretnék elérni egy bizonyos szintet.

Szeretnék tenni az egészségemért, tenni a műveletlenségem ellen (nem vagyok egy nagy szépirodalom-olvasó, hanem az ellenkezője...), fejlődni a hobbimban, mert olyasmi hobbi az, amivel vihetem valamire esetleg.

Nem szeretnék jövőre már félmaratonon indulni, művelt se szeretnék lenni. De gyenge se és műveletlen se.

Mivel megfigyeltem, hogy sose tudjuk, mivel hányadán állunk, ezért elkezdtem magamat "mérni", célokat felállítani. Havi egy könyv (mivel nem "egyenletes" ezért: évi 12), heti 3-4-szer valami mozgás, napi egy rejtvény.

Ezek nem olyan célok, hogy ha nem érem el, szilveszterkor kardomba dőlök. Ismerve magamat, ha már megközelítem, azzal is elégedett szoktam lenni.

A vakáció estéin is elégedett szoktam lenni, ha már csinálok 2-3 hasznos dolgot aznap, akkor is.

Szóval az iránymutató számok csak motiválók.

Volt tegnap egy hasonló kérdésem, máshogy megfogalmazva. Beszélgettem egy családtaggal is.

Mindkét irányból az a válasz jött, hogy ne legyen gépies.

És honnan lehet tudni, ha gépies? Az olyasmi, hogy automatikusan lemegyek futni, vagy automatikusan rejtvényezek, az elején sincs kedvem, közben sincs kedvem, megindokolni se tudom, miért? Ilyen a gépiesség? Ha nem, akkor milyen?

Másik az volt, hogy spontán legyen. Tehát azért ne legyen napirendem, hanem térjek el? Azért sokszor erőltetni kell, különben visszatértünk oda, hogy nem olvastam semmi regényt, elteltek hetek, hogy nem mentem mozogni... Csak olyan dolgot erőltetek, amivel célom van, amit, ha nehéz is elkezdeni, de azért élvezem, legalábbis nem utálom; és hagyok időt bőven "haszontalan" semmittevésre is. Így jó vagy így se?

Ha elértem, amit akarok, akkor viszont következni fog egy baj. Eleinte, sőt, aránylag sokáig boldog leszek, örülni fogok a sikeremnek. Aztán a még jobbakkal kezdem majd hasonlítani magam, és kezdődik elölről. Nos, ha majd ott tartok, hogyan csitítsam magam? Vagy, amennyiben akkor nem dőlök kardomban, csak motivációt érzek, akkor mehetek tovább?

Összefoglalva: szeretnék jó lenni a hobbimban, egészséges, kevésbé műveletlen lenni, és ezt célok kitűzésével valósítanám meg.

Ugye jól ÉRZEM, hogy ez nem baj, amíg meg tudok bocsátani magamnak?