Eltoltam az életem, hogyan lépjek tovább? 28 / f

Egyetem végeztével...nos bezárkóztam. Otthon ültem több mint egy évig...utána kaptam állást - hamarabb is lehetett volna de nem akartam emberek közé menni - de a munka nem volt szakmai, és nem láttam benne jövőt...eljöttem, majd újabb munkahely...itt 2 hónapig bírtam, majd újabb munkahely - ez nem lett volna rossz, de ez megszűnt...rögtön utána újabb munkahely, ez sem volt szakmai meló...de gondoltam végigcsinálom. Ment is egy darabig, de ekkor kezdődtek a gondok: alvászavaraim lettek a mai napig nem tudom mitől... odáig fajult hogy gyakorlatilag nem tudtam teljesíteni a helyemen - kirúgtak...egy év után. Kerestem újabb állást - nem akartam külföldre menni mert beszari voltam - találtam is - de első nap gyakorlatilag rosszul lettem szó szerint, és felmondtam egy hét után.... végül befeküdtem a pszichiátriára.... bent voltam 1 hónapot, kijöttem, itthon voltam megint egy jó darabig, majd újra találtam melót.... de nagyon idegesített a gyógyszer szedés...így elmentem egy rehabilitációs intézetbe - próbaidő alatt 1,5 hétre - mikor visszajöttem kirúgtak innen is... ezek után még mindig gyógyszert szedve, nyitottam egy irodát egy üzlettárssal - de nem jött össze a dolog - majd találtam megint egy új munkahelyet - itt 1 hónapig húztam - nem bírtam felkelni a gyógyszertől reggel - végül visszamentem a rehabilitációs helyre - itt voltam 5 hónapig... kijöttem innen - kerestem állást de ez úttal angliában - fel is vettek egy nagy multihoz egy kisvárosba - itt voltam 3,5 hónapot - szedtem a gyógyszert, minden jó is volt eleinte, de utána megint nem bírtam felkelni....így eljöttem, a meló amúgy is "temporary position" volt, szóval nem nagy szám...Hazajöttem, most nyáron, a gyógyszerrel leálltam - nem vagyok még olyan jól, de fel tudok kelni reggel simán és energiám is van úgy ahogy nap közben...

Ez idő alatt kb. 5 év telt el, ebből összesen 1,5 évet ha dolgoztam.... nincs komolyabb tapasztalatom, pláne nem szakmai...ez a kisebbik baj...a nagyobbik hogy nem tudom feldolgozni a hatalmas mennyiségű elpocsékolt időt...nagyon bánt...rémálmaim vannak miatta, néha nyugtatót is be kell vennem hogy lehiggadjak. Gyakorlatilag ugyanott vagyok mint 5 éve....anyagilag és szakmailag is. Ráadásul az önéletrajzom ezt nyilván nem mutatja így, ki van kozmetikázva...ez is idegesít hogy hazudnom kell folyamatosan....

Elég idegesítő pályakezdőnek lenni 28 évesen.... és ez is még csak kisebbik gond... amit tanultam szakmát nem is érdekel annyira...totál mást akartam tanulni, de mindegy, azért nem tanultam azt amit szerettem volna mert nem voltam olyan jó matekból...

Ez a sztori egyszerű nyávogásnak tűnhet, "küzdeni nem akarás" -nak....de én már nem tudom mit higgyek, ki vagyok, mi vagyok. Egyetem alatt nagyon jól tanultam, tudtam is sok mindent, dolgoztam is mint egy állat, jártam edzőterembe....ezek közül az edzőterem maradt meg....

A kérdésem végül is, hogyan tegyem magam túl ennyi sikertelenségen, bénázásokon? Meg hogy hazudnom kell az önéletrajzomat illetően? Ráadásul mondanom sem kell hogy párkapcsolatom sem volt még soha... most már persze volna rá igényem, de úgy érzem már elkéstem mindennel.

Nem vagyok már elkeseredve, csak nagyon nem találom a motivációt ezek után ami történt.

Persze lehetne azt mondani hogy: "ha nem lenne mit ennem akkor mennék mint a kisangyal dolgozni" és ez így is van, azzal a kivétellel hogy ha tényleg így volna, már lehet rég halott lennék, mert nem bírnám elviselni a tudatot hogy nem vittem semmire az életben....

Hogyan tovább? Ha valaki tud esetleg pszichológiai megközelítésű könyvet, commentet írni azt megköszönöm!