Jobb lett volna csendben maradni, vagy inkább jobb az őszinteség?

Nem teljesen családi kapcsolatok a téma, de vannak olyan vonatkozásai is, azért tettem ide.

Kisebbfajta családi vitába torkollott egy döntésem, és őszintén szólva én sem tudom kinek van igaza.

Lényeg a lényeg, dolgozom egy diákmunkába, ahol mindenféle számtógépes dolgot kell csinálni. Adatrögzítés, javítgatások, megnézni hogy működnek-e bizonyos dolgok stb.

Egész jó fizetést adnak, csak az a gond, hogy kevés a munka. Szóval 6 óra a munkaidő, és körülbelül jó, ha 3 órányi munka van. Maradék 3 órában meg nem tudok mit csinálni, max. netezni vagy facebookozni.

És nekem ez tisztára lelkiismeretfurdalást okozott, hogy tulajdonképp a semmiért kapok a pénzt. Így megkérdeztem a főnöknek, hogy oké ha végeztem ezzel a 3 órányi feladattal, akkor utána mit csináljak a maradék 3 órában, mert nincs mit csinálni.

Így most aztán lehet a 6 órás diákmunkámból 3 órás diákmunka lesz, így értelemszerűen fele annyi pénzem lesz. Szerencsére jól élünk, és nem olyan fontos ez a pénz, csak most meg amiatt van rossz érzésem, hogy ezzel így tulajdonképp jól kiszúrtam magammal.

Csak őszintén megvallva, jobban szeretem a tiszta helyzeteket, amikor meg van mondva, hogy ezt kell csinálni, és ezért fizetnek, és ne kelljen már sunyiban neteznem meg facebookoznom.

Családom szerint meg maradtam volna inkább csöndben, ezzel most a fele fizetésemnek oda.