Egyre többet gondolok az öngyilkosságra, kilátástalannak látom a helyzetet? Mit tegyek?

Tini koromban én is így álltam,aztán pszihomókusokhoz jártam.Most is egy halom rakás sz*r az életem,de csinálom,még ha szenvedve is.

Az idő segít,minél inkább éretté válsz annál jobb,ezt jegyezd meg,fejlődj lélekben/hozzáállásban.Kérned kell segítséget.Nekem sosem voltak barátaim,csak régen néhány haver,én egyedül jártam az utamat és még mindig élek 27 évesen is.

Ha ne adja isten a sors úgy hozza hogy valaki kést szorít a torkodhoz mit fogsz érezni?Azt hogy végre?Ha eddig nem sok olyan dolog volt ami az életigenlés felé hajtott volna akkor keresned kell valamit ami feltölt ami miatt érdemes tovább csinálni.

Sajnos sok esetben a fiatalság gátat szab a jó megoldásoknak.A makacsság,a beszűkült látásmód,a tapasztalatlanság.Ezek mind nehezítő dolgok.

Rajtam segített a nyitottság,kerestem a dolgok miértjeit.

Kifejlődött egy látásmódom a világról.