Mit tegyek, hogy végre továbbléphessek?
Tavaly nagyon durván, kb 1-2 hónapig depressziós, önkínzó, önutáló gondolatok gyötörtek. Majd kb. mostanáig kezdve fokozatosan felépítettem magamban egy erős központot, egy magabiztos (néha átestem a ló túloldalára, annyira öntudatos, hiú, és magabiztos lettem) lány lett belőlem, élveztem az életet. Most megint kezdenek rám törni az ilyen gondolatok. Azért konkrétan (régen is ez IS volt a baj), mert az osztályomban ugyan benne vagyok szilárdan egy 5-7 fős társaságban, ugyanakkor mindenkinek van egy legjobb barátja, aki számára az első, én pedig mindenkinél csak a 2. vagyok, vagy nem számítok, ez tény, és emiatt nagyon egyedül érzem magam. És jöttek a gondolatok, hogy nem számítok senkinek, nem vagyok fontos, stb. Mert tényleg mindenhol úgy érzem, hogy amikor ott vagyok, egyáltalán nem zavarok (ha nem gondolkozom ilyeneken, akkor jól érzem magam), viszont senkinek sem hiányzom, nélkülem is jól megvannak. Viszont szeretnék ezeken már túllépni. Nem akarok megint belesüllyedni ebbe, mert a tavaly karácsonyt pl utálkozva sírva töltöttem, de továbbléptem. Szeretnék a jövőmre koncentrálni, színészkedni, rajzolni (nemsokára elkezdem őket, önmagammal békében lenni megint úgy hogy végre legyen akár egy pasim is hosszútávon, szerelmesnek lenni.. Szerintem piti dolog ilyenekkel foglalkozni, amiken problémázom, de mégis megint megtörtem. Nem akarom, hogy folyton visszatérjek ide. Hogyan lábalhatnék ki ebből? És mit tegyek hogy ne kattogjon folyton azon az agyam, hogy magányos vagyok? Az a baj hogy nincs egy olyan ember akivel mindig lehetek anélkül hogy ne én legyek az a felesleges 3., pl a padtársammal sem vagyok jóba, nagyon fárasztó szegény és már próbáltam vele jóba lenni... Akivel a legjobba vagyok, neki van egy másik jó barátja akit jobban szeret mint engem és általában ez cs*eszi fel az agyam, hogyha le se szarnak..
16L
Meg nem értem miért van ez, hogy soha sehol nincs egy biztos pont (max kivételes esetekben), általánosban sem volt, hanem mindig van egy társaság akikkel jól elvagyok, akik elviselnek, ha páratlanul maradok mindig én. Nagyon sokat olvastam részletesen a pszichológiáról a személyiségtípusomról, és az oké hogy ez van, de honnan ered? Mert ha minden társaságból ezt hozom ki akkor az egyetemen sem lesz másképp. Nem tudom mit tehetnék, hogy ez megváltozzon. Társasági, szociális szempontból:
jó tulajdonságok: szervezkedő, "kimenős" (tehát inkább elmegy otthonról, mint otthon ül), társaságkedvelő, szellemes, mindenki problémáját meghallgatja/tanácsot ad, megértő, kreatív, bohém, lazább szabályok szerint élő, egyedi, új közegben hamar barátkozó és nyitott
rossz tulajdonságok: ha problémája van, kivonja magát a társas tevékenységek alól és bezárkózik, flegma, kritikus másokkal és magával szemben, feltűnési viszketegsége van, középpontban akar lenni, melankólikus hajlamok, meggondolatlan, hajlamos túlproblémázni a dolgokat
Meg amikor ilyen 'depis' vagyok akkor direkt kimutatom a suliban mert kíváncsi vagyok hányan törődnek velem, kérdezik meg mi van velem, stb. és az akivel úgy legjobban jóba vagyok megkérdezte de azt mondtam hogy nem fontos meg h semmi mert úgy érzem mindig cserbenhagy meg kelletem magam.. meg ilyet nem mondok el matek óra közben csak úgy hogy "a ...-ot sokkal jobban szereted mint engem és ezt érezteted/érzem"... meg nem akarom hogy ezt tudják.. ha valaha megemlítem hogy néha így érzem magam (valami megközeletőt mondok) azt mondják hülye vagyok mert hogy része vagyok a csapatnak meg mindenki szeret meg hogy dehogy zavarom az embereket de akkor is más így egyedül lenni... meg van egy hülye osztálytársunk aki elkezdett viccelődni hogy vajon mi bajom van mert hogy ha valami bajom van akkor az nagyon látszik és ezt más is megerősítette meg minden de akkor sem tudják hogy mi.. meg nálam vannak sokkal de sokkal inkább kirekesztett emberek, akik idegesítenek másokat, és tényleg az egész osztályban nem beszél velük senki... én nem vagyok ilyen, de akkor is úgy érezm, hogy simán elmehetnék más osztályba, nem érdekelne senkit.. lehet ez azért mert kicsit "színésznő" típus vagyok (ajj egy könyvben hívták így ezt a nő fajtát és nem tudom máshogy írni), hogy folyamatosan szerepelnem kell, nagyon hiú vagyok. pl csak akkor érzem jól magam a buszon ha tömve van mert akkor ugye sokan nézhetnek, ha csak én ülök rajta akkor unalmas... meg mindent rangsorolok, hierarchiákat, toplistákat csinálok... összehasonlítgatok mindenkit mindenkivel...
meg azzal nyugtatgatom magam, hogy túl lehet élni a gimit legjobb barátnő nélkül (sulin kívül talán van 1 de benne is csalódok folyamatosan) mert azért ha optmiistán állok hozzá akkor nincs baj meg jól érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!