Ismeritek azt az érzést mikor végre van egy kis önbizalmad és egy pillanatra elfelejted hogy milyen egy lelki nyomi vagy de valaki hirtelen durván emlékeztet rá?

Mint mikor egy hosszú és kényelmetlen némasági fogadalom után végre elég jól érzed magad ahhoz hogy hangosan nevess és beszélj az osztályban és valaki bekussoltat.

Vagy mikor összeszeded a bátorságot hogy több emberrel beszélgess és valaki azzal kezd viccelődni hogy milyen fura meg csendes vagy.Vagy nem is szólnak hozzád.

Vagy mikor egyszer felveszel egy szép ruhát és az emberek csak azt az icipici foltot veszik észre amiről fogalmad sincs hogy került oda.

Vagy mikor véres belső küzdelem után párbeszédet kezdesz valakivel és a másik csak tőmondatokat használ és úgy teljesen közönyös.

Ja,borzalmas érzés.