Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Vannak itt olyanok, akik...

Vannak itt olyanok, akik hasonlóan éreznek, viselkednek?

Figyelt kérdés

18 éves fiú vagyok, introvertált a személyiségem.

Sajnos mostanában egyre fásultabb leszek, emellett a lustaság is erőt vesz rajtam.

Napról napra élek, szinte alig vannak kitűzött céljaim, a napok csak úgy elröppennek a gép előtt töltött idővel (néha azért sikerül egy-két értelmes dolgot is csinálnom, például írok, és zongorázok).

Meglehetősen antiszociális vagyok, bulikba egyáltalán nem járok, mostanában buszozni sem szeretek a tömeg miatt.

Jelenleg nincs kapcsolatom, vannak ugyan lányok, akikkel akár lehetne, de még arra is nehezen szánom rá magam, hogy találkozzak velük. Különben is jó az egyedüllét is, szeretem a szabadságot.

Legnagyobb baj most az, hogy egyetemet kezdtem, és a tanulásra alig-alig tudom rászánni magam.

Nem tudom, hogy hogy lehetne ezen az egész fura, befásult viselkedésemen változtatni. Tudtok esetleg tippeket, tanácsokat adni?


2009. dec. 1. 23:37
1 2
 11/13 A kérdező kommentje:

Köszönöm a hozzászólásokat, már szerencsére rendeződni látszódnak a dolgok... :)


Úgy néz ki, hogy ez az egész csak egy átmeneti időszak volt - amit betudok a környezetváltozásnak (egyetem), meg az értelmetlen haláleseteknek, amik mostanában a környezetemben történtek sajnos... :S


Meditáltam a dolgokon, más szemszögből néztem mindent, erőt vettem magamon, és "visszazökkentettem" magam a régi kerékvágásba.


Ami a túlzásba vitt gépezést illeti, arra van egy egyszerű megoldás, amit javaslok a hasonló gondokkal küszködőknek: egyszerűen nem kell bekapcsolni. Vagy max. csak este. :)


Beindult (nagy nehezen) a tanulás is; ha ad egy esélyt ennek az ember, akkor előbb-utóbb rájön, hogy még élvezni is lehet. De komolyan.


Zongorázásról: ezt nagyon szeretem csinálni, 14 éve billentyűzök/zongorázok (magántanárok, zeneiskola), szóval eljutottam már egy olyan szintre, hogy autodidakta módon kottából meg tudok tanulni _szinte_ bármit (persze hosszú hetekbe telik). Szóval most beindult a nagy Beethoven-Chopin projektem is... :D


Summa summarum: aki hasonlóan céltalan, mint én voltam nem is olyan rég, annak javaslom, hogy gyökereiben próbálja megoldani a problémát: tűzzön ki maga elé célokat. Mert az embert az elérni kívánt céljai viszik előre az életben.


"Ismét hatalmas lett az életkedvem. Rádöbbentem: az az életem értelme, amit én akarok neki adni."

/Paulo Coelho/


;)

2009. dec. 7. 21:38
 12/13 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon tetszettek a hozzászólások!Főleg a topicindítóé!

Nekem meg hiába lett életkedvem a nagy mélységek után,most gázba vagyok a főiskolával kapcsolatosan.Egyszer már volt velem iylen,akkor abba is hagytam.Most nem akarom abbahagyni,de mégis áttettek passzív félévre,a rossz eredményeim miatt.Hát nem tudom mi lesz,de nem adom fel.Bocsi,csak jól esett valahova,valakinek kiírni magamból.Próbálok átjelentkezni más főiskolákba(most is fizetősre jártam 2,5évig)hátha sikerül.Nagyon pozitív a gondolkodásom már közel 1 éve.Addig befordulós nem barátkozós voltam a fősulikon,kész kínszenvedés volt bejárni is.Féltem mindig mindentől,aztn a határozottságtól picit sikerült javítgatni a tanulmányaim,mégis most kevés lett.Sajnos úgy gondolom,hogy nem egészen fair az osztályzás,a vizsgáztatás...Úgyhogy picit úgyérzem,hogy pont most kaptam a pofont,mikor a legjobban éreztem magam kívül,belül,és már az iskolában is.Holnap elbeszélgetek a rektor bácsival,hátha ő kicsit segít.Bár az is elég,ha csak meghallgat,és tanácsokat ad szóban:)Üdv mindenkinek.

2010. jan. 27. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 A kérdező kommentje:

Bizony; pozitív gondolkodás, határozottság, egészséges önbizalom - ezek mind nagyon fontosak a kiegyensúlyozott élethez.

Ami a felsőoktatást illeti, saját bőrömön tapasztalom, hogy nem fenékig tejfel; lenne mit alakítgatni mind a rendszeren, mind pedig a tanárok hozzáállásán. De nem sokat tehetünk, csak azt, hogy összeszorítjuk a fogunkat és végigcsináljuk, hogy aztán a képükbe dörgölhessük, hogy ez is sikerült.

Fontos még, hogy az ember jól be tudja osztani az idejét - mindenkinek ugyanannyi van, mégis egyikünk alkot, másikunk rombol másodpercek alatt.

Pofonok pedig mindig érik az embert, jobbról, balról, hátulról... Ezeket kivédeni nem lehet, jól lereagálni viszont annál inkább.

2010. jan. 27. 21:24
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!