Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Elmondaná végre valaki egyenes...

Elmondaná végre valaki egyenesen, tisztán, hogy, hogyan lehet ezen segíteni?

Figyelt kérdés

Az önbizalomhiányon. Már lassan 18 éve vagyok egyedül, de olyan szinte, hogy tényleg nem volt semmilyen intim, szexuális, csók, puszi, tehát semmilyen ezekhez hasonló élményem lánnyal. Ezek olyan dolgok, amik jó esetben legkésőbb 15-16 éves korban megtörténnek, még a legszerencsétlenebb emberekkel is. (Persze vannak kivételek, lásd én.)Így történtek a dolgok eddigi életem során, hosszú lesz, köszönöm annak, aki veszi a fáradtságot, hogy elolvassa: 12-13 évesen már szégyelltem, hogy még nem volt barátnőm.. MÁR 13 évesen. Ezért, hogy ezen segítsek, elkezdtem Msn-en beszélgetni idegen lányokkal. Webkameráztunk, meg ilyenek és sokakkal közelebb kerültünk egymáshoz, de ráuntam, mert tudtam egy idő után, hogy ennek semmi értelme, mert nem lesz belőle úgy se semmi, ha az ország másik felén él az illető. De közben itt egy új osztálytársammal egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egy barátnője megsúgta nekem, hogy bejövök neki, ezt azért tette, mert beteg voltam, és hátha "segít".. Itt egy kicsit megörültem, és a lány szédített is, kezdtem beleszeretni, de aztán persze, hogy 2 hétre rá, már volt is egy középiskolás pasija. Ez volt 14 évesen. Jó, 15 évesen, felvettek abba a gimnáziumba, ahová mindig is akartam menni, nagyon megfogott, alig vártam. Nagy elszántan, majd én leszek a menő arc, (nem a beképzelt se**fejre kell gondolni) végre lesz barátnőm, jól fog menni a tanulás, majd bulizgatunk a haverokkal. Igen, a sors iróniája.. Az első évem úgy alakult, hogy még csak az osztályba sem sikerült beilleszkedni, haverom se nagyon lett, nem, hogy barátom. A társasági élet egyenlő volt a 0-val, ezért, mikor hazaértem minden nap, az volt az első, hogy leültem a gépem elé, és játszottam online, és beszélgettem a virtuális "barátaimmal". Ez ugye a tanulás rovására ment, és arra, hogy anyámmal romlott és romlott a kapcsolatom. Mivel nem kötődtem sehogy az iskolához, és az osztályhoz ezért volt olyan, hogy megbeszéltük a virtuális haverokkal, hogy maradjunk otthon és játsszunk. Volt, hogy azt hazudtam, hogy nagyon fáj a hasam, biztos bekajáltam valamit reggel, és hazajöttem a korai busszal, otthon pedig játszottam és beszélgettem. Egyszerűen annyira gyűlöltem az iskolát, hogy mikor a közelébe értem, a hasam elkezdett görcsölni, de olyan szinten, hogy nem hiszitek el. Közben még az egyik osztálytársamba bele voltam zúgva komoly szinten. Iskolába beszélgettem vele kicsit, de inkább a barátaival volt, mint velem, online meg láttam rajta, hogy nem nagyon kíváncsi rám. Aztán elkezdtem járni egy társaságba a volt osztálytársakkal, és itt egy lány kezdeményezett nálam, aki nagyon megtetszett, vele még az online beszélgetés is jó volt, hazakísérgettem, beszélgettünk, és egyik napról a másikra, mikor már őbelé is bele voltam zúgva, összejött egy nálam 6 évvel idősebb csávóval. Gondolom innen nem kell folytatnom, hogy mit érezhettem, és, hogy ez mennyire volt számomra negatív.. Ezekben az időkben, tehát 15-16 éves kor között még felkelés után is azt gondoltam ,hogy mi ennek az értelme? Iskolába csak szenvedek, azért járok oda, hogy rosszul érezzem magam, itthon anyám nem hagy, a tanulás nem megy, van értelme? Még a barátnő meg az az érzés, hogy szégyelltem magam, amiért ilyenkor már mindenki túl volt legalább az első csókon, én még csak meg sem öleltem egy lányt sem.

Ezutáni nyáron, mikor már 16 lettem, elkezdtem gyúrogatni, és egy nagyon picit lendített az önbizalmamon, de abba kellett hagynom, mert ez is ráment a tanulásra, és a termet is bezárták. Se pénzem nincs se lehetőségem manapság. Na de jött a 10. osztály. A virtuális haverok valahogy elszakadtak tőlem, és egyedül maradtam. Az osztály még mindig egy sz** volt, de legalább a jegyeim javultak. Barátnő téren még mindig az a helyzet, mint eddig. Egy kiránduláson, amire anyám kényszerített, hogy szerezzek barátokat, ismét kezdeményezett egy lány nálam, és meg is tetszett egy idő után, ott sokat beszélgettünk, szinte már csak a csók kellett volna, de nem volt merszem, és még csak 4 napja ismertük egymást, ezért sem. Azután pedig 2 nap múlva csak úgy simán üzent egyet egy osztálytársammal, hogy mással kavar.. Gondolom ezt sem kell kifejtenem, hogy mit éreztem, és, hogy hogy esett. Az egészben az a poén, hogy ő magáról csak a jót mondta, sosem iszik, nem cigizik, nem bulizik, meg minden jó, és aztán így enyhén kifejezve rám sza*t..

Jó, 17 éves lettem, a régi osztálytársakkal közelebb kerültünk egymáshoz, nyáron sokat sütögettünk, szinte minden héten, de igazából sosem éreztem magam olyan jól, mert mindegyikőjükből ez a tipikus kevés intelligenciájú, "épp, hogy megvan a kettes" típusú ember lett, míg én 4,0-4,2-es átlaggal voltam köztük. (persze ez nem jelent semmit, de csak magamat verném át, ha azt mondanám, hogy annyira jó volt velük lenni, inkább idő elütésnek mondanám) Elkezdődött a 11. osztály, most ismét 4,0 lett az átlagom, tehát a tanulás annyira nem rossz, de nem is a legjobb, de legalább anyám nem csesztet vele. A lányokkal annyi a helyzet, hogy annyi "közöm" van hozzájuk, hogy a buszon/buszról szemezek velük. Ez az év eleje óta olyan érzést kelt bennem, hogy nem tudjátok elképzelni. Olyan érzés, hogy egyszerre tehetetlen vagy, szeretnék cselekedni, de nem megy, olyan jó lenne odamenni ahhoz a lányhoz, akivel már hónapok óra "nézzük" egymást, de nincs merszem, egyszerűen NEM MEGY. Volt egy lány, aki egyszer mellém ült, aztán, mikor leszállt a buszról, rám nézett, és mosolygott, én balfa** pedig csak bámultam rá.. Máig nem mosolyog rám, maximum szemezni szokott, de, ha ránézek eszembe jut, hogy mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok, hogy nem tudok, képtelen vagyok cselekedni.. Volt egy másik "buszos" lány is, aki még leszálláskor is visszanézett sokszor, és nem hittem el, hogy komolyan velem szemez, mert olyan gyönyörű.. 10/10-es, komolyan, és nem túlzok. Ezekbe a lányokba sokszor belebolondultam, sokszor csak rájuk gondoltam még tanulás közben is otthon, és rengeteg dologra nem tudtam pár hétig koncentrálni, mert rájuk gondoltam, hogy milyen szépek. De persze, elmúlt héten látom, hogy kézen fogva megy egy sráccal, akit még komolyan mondom én is azt gondolom, hogy jó képű.. Nem vagyok meleg, nincsenek ilyen hajlamaim, de tényleg, még én is azt mondom, hogy az.

De, már olyan szinten kiábrándultam néhány lányból, hogy nem is igaz. Az az osztálytársam, akibe bele voltam zúgva, az pár hónapja észrevettem ,hogy "figyel". Sokszor azon veszem észre, hogy engem néz.. Bezzeg akkor nem voltam jó.. 2éve.. Mire volt ez jó neki, hogy most "kellenék" de régebben pedig lesz**t.. Igen, tudom, itt gyakorin nem ilyenek a lányok, egyik sem. Itt mindenki kivétel ugye. :)

Ha nincs ló, jó a szamár is, de, ha jön a ló, akkor hagyjuk a szamarat, kit is érdekel, hogy ő is ember, és kit érdekel, hogy mit indítunk el az ő életében..negatívat..

Ez van a mai napig. 13 évesen szégyelltem, hogy nincs barátnőm, közben akkor már minden ismerősömnek volt. Most mindjárt 18 vagyok, a haveri társaságomból a legcsúnyább(komolyan az, nem szemétségből, vagy előítéletből) fiúnak is van, és le is feküdtek már..

Nagyon idegesítő a tehetetlenség érzése, nem tudjátok milyen ez az önbizalom hiány, max a hozzám hasonló sorstársak. Reménytelenséghez fogható érzés. Egy lány, aki szerintem gyönyörű, azt mondta egyszer, hogy 8/10-es fiú vagyok kinézetre. Nem azzal van a gond tehát elméletileg. Tehát a kérdés adott: Elmondaná végre valaki egyenesen,tisztán, hogy, hogyan lehet ezen segíteni....?

(Ha valami nem érthető, kérdezzetek nyugodtan.)


2014. jan. 26. 21:33
1 2 3 4 5 6
 51/54 anonim válasza:

Ahogy láttam abból az 5 oldal válaszból csak pár értelmes volt, szóval megpróbálok írni vlami használhatót. Amit kivettem abból amit leírtál az, hogy HSP vagy. Vagyis szuperérzékeny ember. Elvileg a Föld lakosainak 15-20%-a az, így ne is várd azt, hogy a problémád mindenki meg fogja érteni. Ez mit is jelent? Azt, hogy a világ hatásait máshogy fogod fel. Pl. elutasított egy lány, ezt egyes fiúk 10 perc alatt elfelejtik, te viszont évekig ezen meditálsz. De ez nem baj. Szoktál gondolkodni, ez sem baj, és ezt előnyödre tudod fordítani.


DE! A sok gondolkodás, és a sok csalódás miatt kialakítottál egy olyan képet magadról amitől meg kell szabadulnod! Próbálj meg cselekedni. Fogd magad, és menj oda a csajhoz, akárkihez, és beszélgess vele. Nem kell azonnal pettingbe kezdeni, meg kavarni, meg randira hívni meg mittomén, szólj hozzá. Pl.: Szia mit mívelsz? Mikor szoktál menstruálni? Akármit hozz fel, nem kell szerelmes ömlengésbe fullasztani egy beszélgetést.


És ha adódik lehetőséged akkor HASZNÁLD KI! Elmondjam hova fogsz jutni, ha nem cselekedsz? Későbbi magányos és szerencsétlen életed minden percét a TV előtt fogod tölteni, és minden egyes nap arra fogsz gondolni, hogy bárcsak, BÁRCSAK máshogy cselekedtem volna. Ne akard ezt. Ne akarj beletörődni. Ne akard azt elhitetni magaddal ,hogy család meg ilyenek nélkül akarsz meghalni, mert te egy magányos farkas vagy meg ilyen baromságok.


Az elméd csupán egy korlát. Lásd a valóságot a valótlanságban. Félsz odamenni egy lányhoz? Gondold végig az esetleges lehetőségeket. Visszautasít, vagy elfogad, és onnantól kezdve már tudod puhítani. És mivan ha visszautasít? Mi lesz? Semmi. Ne arra gondolj, hogy jaj minden lány utál, miért nem melegnek születtem stb.. Kapja be a csaj, ha eldob téged meg ilyenek akkor egy hülye csitri. Lehet, hogy nem az, de ezzel a módszerrel legalább nem saját magad szapulod.


Ezt tudom javasolni. Én is hasonló cipőben jártam. Ne csüggedj, mindig van remény. Ne érdekeljen más véleménye (bár tudom, hogy nehéz azokat ignorálni), építsd az önbizalmad. Ne add fel! Sok szerencsét.

2014. jan. 30. 01:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/54 A kérdező kommentje:

Utolsó:

Köszönöm, lényegében összefoglaltad, hogy mi a helyzet, és, hogy mi a jövő, ha így megy tovább, én is erre számítok, csak nem a TV, hanem a gép előtt.. :)

Egyszer volt, hogy már "kínomban" vettem 1000-ért konyakot, hogy odamenjek ahhoz a lányhoz aki tetszik, hátha így felszabadultabb leszek, és merek majd cselekedi, hát, igen, a lányt 2 hétig nem is láttam a megállóban, ahol máskor legalább heti 1x megfordult, szóval belefáradtam, és megittam itthon..

Tudom, úgy kell felfogni, hogy tegyük fel, ha nem megyek oda az azt jelenti, hogy alapból elutasított, és ez csak akkor változhat, ha adok egy esélyt magamnak, és odamegyek. Ez így mind szép és jó, hogy tudok róla, és tudom, hogy azon fogok rágódni, hogy miért nem cselekedtem, de ezzel a tudattal sem fog menni szerintem. Én megpróbálom majd ráveni magam, a legközelebb adódó alkalomkor, de nem ígérhetek semmit, mert akkor a pillanatban más, és itt most megígérni..

Azt mondod, hogy te is ilyen helyzetben voltál? És mi segített átlendülni ezen?

2014. jan. 30. 17:15
 53/54 anonim válasza:

Kedves Kérdező!


Véleményem szerint jót tenne Neked, ha egy az iskolától, munkától független, emberileg sokszínű, de mégis egységes, értékrendjeiben egészséges közösséget találhatnál magadnak!


A saját példámból kiindulva, ez egy keresztény, vagy keresztyén ifjúsági gyülekezet lehetne. Rajtam segített. Elfogadóak, szerintem, az se baj, ha esetleg nem vagy megkeresztelve. Félreértés ne essék, nem megtéríteni akarlak! Csupán azt mondom, hogy a mai világban, az ifjúsági keresztény gyülekezetek olyan helyek, ahol feltétel nélkül elfogadják egymást és nehéz más hasonló közösséget találni!

Megjegyzem, általában az ifiken sok csinos 18-20 éves lány van! Tapasztalatom szerint jóval nagyobb a lányok aránya! Természetesen, alapvetően nem az ismerkedésről szólnak és csak ezért elmenni, nem is őszinte dolog, ennek ellenére ismerek olyan fiút, aki egy lány miatt ment a gyülekezetbe először és később feleségül vette.


Nem kell megijedni, tudom, először nehéz hívő közösségbe elmenni, viszont a gátlásaid leküzdése után hamar sok-sok kedves barátot, ismerőst kapsz ajándékba!


A gyülekezetek sokfélék, egy Egyházon belül is, ugyanúgy mint ahogy az emberek sokfélék a világban. Az egyik kicsit liberálisabb, a másik hazafiasabb (Itt nem politikára, hanem teológiai irányzatokra kell gondolni!), míg a harmadik konzervatív és csak a Bibliára és a hitre koncentrál. Ez azért jó, mert mindenki találhat olyan közösséget is egyben, ahova jobban illeszkedik, a vicc az a dologban, hogy ott is elfogadnak, majd, ahol a többség gondolkodásmódja más, mint a tiéd!


Nézz körül interneten, hogy a lakóhelyedhez legközelebb hol találsz hasonló ifjúsági gyülekezeteket! Menj el többe is! Barátkozz az emberekkel!


Én ezt tudom javasolni, rajtam segített. Hasonló gondokkal küzdöttem, mint Te, amikor 18 éves voltam. Sajnos később is. Az elmagányosodás, nagy probléma napjaink társadalmában a fiatalok körében is!


Még egy tanács, tudom, nehéz, legalábbis én, amikor 18 voltam egyáltalán nem ment, de próbáld megbeszélni a problémáidat az Anyukáddal! Minél korábban tudsz őszinte lenni a szülőkkel, párkapcsolati problémák terén, annál hamarabb válhatsz felszabadultabbá! Sokat segítene!


Fel a fejjel és sok sikert!

2014. febr. 1. 23:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 54/54 A kérdező kommentje:

Köszi a lehetőséget, de voltam már ifjúsági közösségben, elég sokat, és mit mondjak.. Az oda járók 90%-a ugyan olyan, mint a nem oda járók-é. Pont oda jártam, amikor az a lány lepattintott 15 évesen. :) Ott kezdett el flörtölni az idősebb sráccal, és engem hagyott ott a pics*ba. :)

Régebben engem is "elcsábított" az egyház a maga szerénységével, alázatosságával stb. De rájöttem jó pár dologra, ami visszatérített az általam helyesnek vélt útra. Mindenesetre köszönöm a lehetőséget, rendes volt tőled. :)

2014. febr. 2. 00:04
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!