fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mit tehetnék, ha szerencsétlen...

Mit tehetnék, ha szerencsétlen vagyok, és hogyan lehet ezt feldolgozni?

Figyelt kérdés
Előre is megkérnék mindenkit, hogy aki nem tud vagy nem akar értelmeset hozzászólni az alábbi mondókámhoz, az legyen kedves, és ne írjon inkább semmit, köszönöm. Eléggé kibuktam az utóbbi napokban, pár nap alatt összejött két többé-kevésbé konkrét elutasítás, két megismert lányról kiderült, hogy van barátja, egy évfolyamtársnőm (aki tetszett, csak nem nagyon léptem semmit, és talán nem is jöttem be neki) összejött egy másik sráccal, és egy másik lánynak sem valószínű, hogy bejövök. Oké, mondhatjátok, hogy ez csak néhány eset, de sokszor úgy érzem, mintha tűt keresnék a szénakazalban, mert úgyse fogok találni egy megfelelő lányt, akinek ráadásul nincs is senkije, és még tetszem is neki. Pedig nincsenek túlzott igényeim, mégis mindig az van, hogy van valakije az illetőnek, vagy nem jövök be neki, és az az érzésem, hogy az élet direkt szívat. Eddig se volt soha senkim, bár már lassan családot kellene alapítanom, de még sikerélményeim sincsenek, gyakorlatilag mindig csak ez történik velem, és kezdek kiégni. Próbáltam legyőzni a depressziómat (egyébként akinek elmondtam, hogy ez a helyzet, meglepődött, mert nem is sejtette, szóval viszonylag ügyesen titkoltam), igyekeztem megváltozni, nyitottabb lenni, sok lánynak adtam volna esélyt, mindhiába. Teljesen kikészít a sok kudarc, fáj és dühít a tehetetlenség, újra kezdem okádék rondának és nyominak érezni magam, mint régen. Próbáltam inni is, de nem segített, totálisan befordultam, nincs is kivel megbeszélni a problémáimat, de szerintem az alapvető gondokon ez úgysem segítene. Szégyen, nem szégyen, de még az öngyilkosság gondolata is itt motoszkál a fejemben, egyszerűen képtelen vagyok már elviselni ezeket a terheket, úgy érzem, teljesen felesleges tovább próbálkoznom bárkinél is, hiszen úgyis ugyanaz a vége. Felvetődött bennem az is, hogy kiölöm magamból az érzéseket, érzelmeket, de ez sem megy, abba meg nem tudok belenyugodni, hogy lúzer vagyok, bár lehet, hogy ezt kellene. Újra és újra csak azt élem át, hogy akivel megismerkedem, azzal semmi nem jön össze, és kezdek belefáradni. Őszintén szólva nem tudom, mit tehetnék még, illetve hogy hogyan lehet ezt elviselni, nekem már nagyon nem megy.

#fiú #ismerkedés #lány #szerencsétlenség #elutasítás #kudarc #kiégés
2014. febr. 11. 22:24
❮ 1 2
 11/20 A kérdező kommentje:
#10: Igazából szoktam beszélgetni azzal, akivel esetleg lehet, csak egyrészt ha megtetszik valaki, akkor nagyon bele tudom élni magam, másrészt meg ennél tovább nem jutunk, ha el is hívok valakit valahová, akkor elutasítanak. Általában nem vagyok búvalb*szott, csak mindig jön valaki/valami, aki/ami lehangol, és ilyenkor nagyon nehéz, mert vágyom már valamilyen sikerélményre, és itt nem nagy dolgokra gondolok. Viszont elég nehéz feldolgozni azt, hogy ennyi próbálkozásból (pár tucat, netes és személyes egyaránt) gyakorlatilag semmit sem értem el, holott nem vagyok bunkó vagy kihasználós típus, miközben mások tonnaszám szedik össze a csajokat, még úgy is, hogy a srácoknak kapcsolatuk van, mert nem egy ilyen embert ismerek. És hát így elég nehéz bizakodva tekinteni a jövőbe.
2014. febr. 11. 23:14
 12/20 A kérdező kommentje:
#8: Heti egyszer mentem, utána volt, hogy néha csak kéthetente tudtam menni (rendszerint miatta, mert közbejött valami, meg máshol is dolgozott), a végén elment másik helyre, így ez annyiban maradt. Amúgy egy fiatal nő volt, és lehet, hogy nem is a legjobb, de neki legalább el tudtam mondani sok mindent, gyerekkori bántásokat, rossz élményeket stb. Mondjuk csak a szüleim tudták, hogy pszichóhoz járok, de tőlük se kaptam semmi támogatást, sőt, mindig csak azt kérdezgették, hogy meddig kell még járnom, meg ciki is volt ismerősökkel összefutni egy kisvárosi rendelőintézetben.
2014. febr. 11. 23:21
 13/20 anonim ***** válasza:

tízes vagyok.

épp azt próbáltam sejtetni, hogy talán ne a jövőbe tekints, hanem csak az orrod elé.

nagy sokára megfejtettem, hogy nekem mi az, ami vonzóvá tesz egy férfit. leginkább a teljes jelenlét. nem aggódik azon, hogy lekési a buszt, és nem gondolkozik azon, hogy más a múltkori csajjal is úgy akadozott a dolog, mint most velem. ha éppen el akar valaki bűvölni, akkor nincsenek semmiféle más csajok. ebben a pillanatban legalábbis. odafigyelés van, és nem sietünk sehova. hidd el, hogy ez értékes. és nem kerül semmiféle stylistkodásba, lexikonozásba, nem kell hozzá semmi teljesítmény.

és mondjuk már ott jártok, hogy felkeltetted az érdeklődését. úgyis megérzed rajta a bizalmat, a választ vagy kezdeményezést, és akkor már könnyebb lesz. most effektíve elképzeltem egy aranyos lányt, akit a nevedben meghódítok:)

2014. febr. 11. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/20 A kérdező kommentje:
#13: Oké, én ezt értem. Érdekes, de van, amikor görcsölök dolgokon, van, amikor meg nem. Jó, mondjuk a buszos példa nem helytálló, mert ha mondjuk nagy ritkán távolságival megyek (vagy vonattal), akkor időben el szoktam indulni, így nem kell félnem, hogy lemaradok. :) De a lányoknál se szoktam görcsölni, kapok olyan óriási mosolyokat meg nevetéseket, hogy ihaj, meg tényleg próbálok odafigyelni másokra, megismerni a lelkét, a gondolkodását. Rengeteg problémás lánnyal is beszélgettem, leveleztem már, tényleg odatettem magam, mindhiába. Igyekszem segíteni, akinek tudok, van önálló véleményem, és tényleg nem vagyok "energiavámpír", csak lehangol, hogy nem tudok ötről a hatra jutni, mert valahol mindig elakadok. És tanulni is próbálok a kudarcokból, csak olyan, mintha rajtam kívül álló "erők" "gonoszkodnának", ami ellen meg nem nagyon tudok mit tenni.
2014. febr. 11. 23:43
 15/20 anonim ***** válasza:

mások, meg szerencse, meg erők...


akkor te áldozat vagy.

és innen rásodródhatunk a szokásos pályára: mondhatod, hogy szegény én, vagy mondhatod, hogy

"nem maradt más hátra, el8lről kezdek mindent. nem értek kudarcok. összegyűjtöm magamban a siker apró magvait". nagyjából szó szerinti idézet egy régi orosz pszichiátertől.

tudom, hogy fárasztó. tudom, hogy lehangoló. hiszen én is ezt csinálom, nem számodra találtam ki.

egyetlen dolgot kellett magamra erőltetni. hogy ne az legyen a cél, ami a nagy cél lenne, hanem kipróbálni mindent, ami ezsembe jut, és beválhat. és hogy az legyen az eredmény, hogy megyek és teszem a keveset is, ha egyszer annyi megy.


tízes

2014. febr. 11. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 anonim ***** válasza:

a buszba kár volt belekötni.


=lesz-e pénzem befizetni a villanyt

=nem szalasztok-e el egy még jobb nőt, míg ezzel töltöm az időt

=juj, a holnapi vizsga

=legközelebb rendesen felöltözök, mert ez így nem állapot

=hánykor is találkozunk a ferivel? és melyik nap?


én nem azt mondom, hogy robotok vagyunk, de ha ráhangolódsz arra az állapotra, amit szeretnél, úgy könnyebb ezeket figyelmen kívül hagyni ÁTMENETILEG. nem kell örökre.

2014. febr. 12. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/20 anonim ***** válasza:

Megkérdezhetem hogy vagy mostanság?


Az elsőnek leírta a választ, és nagyon igaza van.

2014. okt. 29. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/20 A kérdező kommentje:
Megvagyok, találkozgatunk egy lánnyal, csak ott is bizonytalan sok minden. Közben persze vannak rosszabb időszakok, egy rakás családi probléma, amit persze az illetékesek nem próbálnak meg végérvényesen elintézni, csak tologatják a dolgokat, hogy hátha megoldódik minden, ha én felvetek valami ötletet, az nem jó, de persze jobb panaszkodni, hogy kikészülnek, meg hogy akkor mit csináljanak. Sokszor tűnik lélekölőnek ez az egész, néha kiakadok, amikor már túl sok a teher, de mindegy.
2014. okt. 29. 19:00
 19/20 anonim ***** válasza:

Nem könnyű az élet. Ez tény. Erre én is kezdek rájönni fiatal felnőtt lévén.


Engedd meg, hogy adjak egy tanácsot. Ne próbáld meg a családot problémáját megoldani, nem fog menni. Ne cipeld az ő terheiket. Persze könnyű mondani, de tudom, hogy ez így van. Tanácsot adhatsz nekik, de az ő felelősségük, hogy megfogadják-e azt. Mindenki a maga élete kovácsa. Ez így van...


Próbáld építeni a lelked. Minden belülről fakad.

2014. okt. 29. 19:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/20 A kérdező kommentje:
A gond csak az, hogy úgy érzem, az egész családot tönkreteszik ezzel, főleg anyám. Ha nem akarom, akkor is részese vagyok ennek az egésznek, és oké, hogy nem fogadnak meg semmit, csak ezzel abszolút nem segítenek a családon. Anyám kb. egyetlen gondolatkörben tud mozogni, miközben ő is kikészül, meg mellette lassan a család is, csak ő ezt szerintem nem hajlandó tudomásul venni. Ezerszer elmondtam már neki, hogy mi lehetne egy esetleges kiút, de nem, ő nem hajlandó semmilyen határozott lépésre, közben meg nyafog, hogy neki milyen rossz, és hogy akkor mit csináljon. Igaz, én is gyáva vagyok, mert leléphetnék, de mi is csak kb. egymásra számíthatunk, nekem sincs senki más, akire támaszkodhatnék. Szóval nehéz ügy, és valahol rajtam csapódik le, mert az egyéb problémáim mellett valahogy mindig rám terhelődik, hogy toljam arrébb a dolgaimat, legyek állandó készenlétben, ha valahová mennem kell velük, tervezni egy hétre előre sem tudok, és még csak testvérem sincs, akivel adott esetben megoszthatnám a feladatokat és a terheket. Mindamellett persze az egész fiatalságom így telik el, gyerekkoromban sem figyelt rám soha senki, bármit mondhattam vagy tehettem, nem érdekelt senkit, pedig súlyos problémáim voltak. Néha azt érzem, hogy már nem megy tovább, csak nekem sincs erőm/bátorságom kilépni ebből az állapotból.
2014. okt. 29. 23:22
❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Egyéb kérdések főkategória kérdései »
Egyéb kérdések - Önismereti kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!