Melyiket választanátok? Betegnek lenni de mégis boldog. Vagy egészséges de boldogtalan?

Nem szép olyasmiért lehülyézni valaki amit az emberek többsége elkövet, ugyanis ha körülnézek szinte mindenki általánosít egyszerűen azért mert hajlamosak vagyunk rá ha meg mégsem akkor is joga van úgy megfogalmazni a véleményét ahogy akarja anélkül, hogy ezért hülyének tartanák!! Azt hiszem intelligens ember nem vagdalkozik vaktában ezzel a szóval.

A véleményem hasonló mint a 11-esnek, ami szerintem a nagy többségre igaz is nekem "csupán" személyes illetve sok ismerősi rokoni tapasztalataim vannak sajnos beteges család vagyunk (krónikus betegségek tehát nem egy két hetes influenza) és azt kell mondjam a kiegyensúlyozott, boldog vidám élethez igenis szükség van egészségre és/ vagy egy olyan személyiségre (Mosolyka- a kerekesszékes vagy Nick Vujicic) aki nem mártírként éli meg a bajait hanem megpróbál teljes életet élni fogyatékossága ellenére. Ha valameddig el is jut az ember a boldogsághoz vezető úton egy egy komolyabb tartósabb betegséggel elenyésző valószínűséggel nem lesz maradéktalanul boldog egy olyan ember akit nap mint nap korlátoz a betegsége és a közérzete, életminősége ebből kifolyólag csökkent. Ott már nem lesz boldogság. Maximum olyan van, hogy felülemelkedve a gondjaink önmagán képes nevetni kínjában. Én voltam ezen a ponton és lehetséges de ezt nem nevezném boldogságnak inkább csak múló elufóriának. A többségi hangulat az bizony szomorú és letört. AZ EGÉSZSÉG MINDENNEK AZ ALAPJA. Egészség nélkül nem nagyon lesz családom, nem lesz munkám, nem lehet hobbim nem élhetem nem élvezhetem úgy az életem ahogy szeretném. Az egész mit sem ér egészség nélkül, folyamatos elégedetlenséget szül. De annak is igaza van aki azt mondja, hogy ezek nélkül a dolgok nélkül csak a puszta egészség sem szül boldogságot.

Betegség és betegség közt nagy különbség van.

A boldogság meg nem egy állandó állapot: az állandó boldogság felszámolná magát a boldogságot, szóval ilyenről beszélni sincs értelme.

Miért, akkor kijárok ha ágyhoz vagyok kötve??

Ne mondd már, hogy súlyos mozgássszervi vagy egyéb más módon sérült embernek fog találni magának munkahelyet a mai világban és még lesz ereje meg kedve hegyet mászni és motorozni mert mondjuk az a hobbija.

Tényleg nagyon nem mindegy, hogy milyen az a betegség. Magas vérnyomás és a cukorbaj főleg kezelve valóban nem sok vizet zavar. De egy Down kóros pl leélheti az életét másokra utalva úgy, hogy nem igazán van fogalma azokról a dolgokról amik másoknak természetesek lennének.

A boldogság relatív dolog, én a nyomorban és agresszivitásban nőttem fel mégis szerettem/szeretem az életet. Soha nem voltam szomorú, felfogtam hogy nekem ez jutott és kihoztam belőle a legjobbat.

A boldogtalanság nem létezik, pillanatnyi vágyak és fontosnak hitt dolgok " nem megkapásának" mellékterméke amin mindenki abban a pillanatban tud változtatni amikor érzi hogy eluralkodik rajta.

Nem tudom akkor mit szólna ha ne adj isten nem asztmás hanem értelmi fogyatékos lettem volna és élete végéig engem kéne ápolniuk? Egy ilyen ember a környezetének maga az Isten csapása, ahogy neki is mindenki aki kicsit is megnehezíti a kiégett, unalmas és középszerű életét.

Én ebben a "családban" már nagyon rég megtanultam, hogy csak és kizárólag magamra számíthatok.