Úgy érzem, az egész életem el van rontva, köztük én magam is. Mostanában egyre depressziósabb leszek, és félek, hogy előbb-utóbb öngyilkos leszek. Mit tegyek?

elhiszem, hogy rossz, ebben a világban így érezzük... de vedd észre a jót is, ha ezek miatt nagyon nehéz is

biztos vannak akik szeretnek, és vannak jó emberek is a világon

ne foglalkozz másokkal, hanem találd meg a saját célodat, amit szeretsz csinálni, tűzz ki kisebb és nagyobb célokat...

nehéz, nagyon nehéz... de fontos lenne az is, hogy ne jártasd azon az agyad, hogy nem érsz semmit sem. Egy idő után nagyon rossz lesz majd, amikor valóban erős depresszió, szorongás lesz úrrá rajtad, mert eluralkodik rajtad ez az egész, a hatalma alá kerülsz...

amúgy még középiskolásként fiatal vagy, sok mindenen jár az agyad, ami majd változik később, és lenyugodsz, kitisztul a fejed

Azok, akik nemi identitászavarokkal küzdenek, de meg akarnak gyógyulni, azok gyógyíthatóak. Ne dőlj be a meleg aktivistáknak, nem igaz, amit ők mondanak. Egy nagyon jó pszichológus kéne neked.

Azt is mondják, aki ezekkel a rendellenességekkel küzd, amiket említettél - sokkal nagyobb akaraterőre tesz szert, mint akinek semmi baja.

"Harmadik: genetikai hulladék vagyok" -ez nem igaz, ilyen nincs, gonosz emberek találták ki mások alázására. Értékes ember vagy - mint minden ember, mert a végtelent, a fényt hordozod magadban, a világ világosságát. Ne hagyd elsötétülni a világot körülötted, benned van a világ világossága.

Figyelj!

Mindenkinek vannak, voltak és lesznek problémái. Sajnos isten nem teremtett minket egyenlő emberekké. Ha azt gondolod, hogy egy gyönyörű lánnyal akarok leélni az életed akkor tedd azt. Azért mert valamilyen oknál fogva vannak meleg hajlamaid, az nem azt jelenti, hogy meleg is vagy. Ha esetleg mégis tényleg az lennél, akkor sem kell félned, mert az igaz barátok elfogadják és idővel a családod is. Neked önbecsülési problémáid vannak, azért mert régen sokat bántottak, csúfoltak és ezek mély nyomot hagytak benned. Ne legyél öngyilkos, csak higyj magadba! Nézz szembe a problémákkal és akarj jobb lenni. Nem teremtettek minket eggyenlőnek, de mindannyian egyet érünk. Én is azt javaslom, hogy beszélj egy pszichológussal, mondj el neki mindent bátran, ő segít magyarázatot és megoldást találni a dolgokra. Kitartás haver.

Fogj egy üres, fehér papírt, ülj le, és írj egy bemutatkozó levelet egy idegennek. Ne tudd hogy kinek, bárkinek, valakinek, senkinek - és lehet, sosem fogod elküldeni. De ez a valaki meg akar téged ismerni. Írhatsz neki azokról a problémáidról, amiket ide leírtál... De még annyi minden más van, ami téged önmagaddá tesz, ugye? Írj bele verssorokat, kedvenc zenéidből idézetet, ragassz bele képeket a helyekről, amiket szeretsz, vagy ahová el szeretnél jutni. Mit mondanál el magadról valakinek, akit előítéletek nélkül érdekelsz, mint ember? Akinek csak le kell írnod, hogy megértsen téged?

Ha megírtad, tedd el egy kicsit, pár napra, két hétre, egy hónapra, és olvasd el újra. Ha gondolod, írj egy újat. Sok mindent segíteni fog végiggondolni.

Arról, hogy milyen adottságokkal születtél, sajnos nem tehetsz. Sok mindent megnehezít neked, és sokan fognak ferde szemmel nézni rád. Ők azok, akikkel nem szabad törődnöd. Nehéz kizárni a negatív embereket és a mindennapos rossz hatásukat az életedre - de törekedned kell rá. Gondolj azokra a dolgokra, amiket még mindig megtehetsz, megtapasztalhatsz a testednek köszönhetően. A rengeteg szépet, amit láthatsz, hallhatsz, tapinthatsz, saját lábadon bejárhatsz. A történeteket, amiket képes vagy megérteni. És ugyan nem szép dolog, de gondolj azokra az emberekre is, akiknek nálad kevesebb jutott, és mégis akarnak élni, mennyire és milyen nagyon! Keress rá például: Mosolyka. Vagy Nick Vujicic. A te életed is egy ajándék. Nem tökéletes, de mégis rengeteg gyönyörű dolog vár rád, és rengeteg ok, amiért szeretheted magát a tényt, hogy élsz.

Ezen felül, az életkorodból adódóan, teljesen természetes, hogy kétségeid legyenek a nemi identitásoddal kapcsolatban. Ami jó ebben is, hogy nem csak homo és hetero létezik. Bizonyára érted. :) És ha a fiúk tetszenek mégis, az sem a világ vége. Sajnos sok olyan ember van, főleg itthon, akik úgy néznek rá, mintha az lenne. De valójában egy természetes és elfogadható dolog, csak egy kicsit olyan, mint a betegséged: van-e valaki elég értelmes, felvilágosult ahhoz, hogy képes legyen megérteni, hogy az emberek különböznek. Boldog párkapcsolatod, segítő, támogató társad akkor is lehet, ha meleg vagy - hozzáteszem, a világ felvilágosultabb helyein családod is. Ebből a szemszögből is gondold át a helyzetedet. Ha még mindig nem tudod, ki is tetszik, akkor pedig nincs mást tenni, legyél nyitott, és tapasztald ki, mi is az igazság. Nem elitélendő, nem bűn, és nem szégyen. Fel a fejjel :)

A komoly verekedős fiúkról meg csak ennyit... Van valaki, akit nagyon szeretek. Amit te a gyönyörű lánnyal képzelsz el, mint idilli életet, én vele képzelem el. Ő egy nagy, erős férfi, hivatásos katona. És a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy igen, ezt a pasit akarom magamnak? Elvittem egy baráti összejövetelre (legelőször, tegyük hozzá:) ), és egyszer csak felkapott két lufit, és betette az ingjébe mellnek, és mindenki dőlt a röhögéstől. Minden alkohol, bármi nélkül. Huszonkét évesek voltunk.

Annyit akarok ezzel mondani, hogy ne szégyelld magad semmi miatt. Lesz valaki, aki szeretni fogja a vicceidet és veled fog énekelni komolytalanul, csak úgy. Te legyél önmagad, ne más emberek ideáljának akarj megfelelni, úgysem lesz jó érzés.

Kitartás. Légy tisztában azzal, hogy ki vagy, és bízz magadban. Légy erős, megéri. :)

Szia

Én 21 éves egyetemista srác vagyok. Ajakhasadékkal és szájpadhasadékkal születtem. Hasonló problémáim voltak/vannak nekem is, mint neked. Nekem nagyon sokat segített, hogy egy remek pszichológushoz elmentem aki rengeteg dolgot megértetett velem és nagy hatással volt rám, ha gondolod privátban megadom az elérhetőségét, remélem nézed még a kérdést.

A lényeg az, hogy rengeteg ember van, akinek hatalmas nehézségei, komplexusai voltak az életben születésétől fogva, de meg lehet tanulni ezeket átalakítani és akár erősségeket kovácsolni belőlük.

A másik dolog pedig, a barátok. És hogy minél aktívabb legyél. Menj el sportolni menj el ha bárhova hívnak (najó sátánista gyűlésekre vért áldozni mondjuk ne :DD). Ismerj meg minél több embert és azokkal legyél akik erősítenek, segítenek. És ha sok közösségbe jársz lányokat is meg fogsz ismerni.

Példa: a "verekedős" fiúk. Nnna. Engem általánosba eléggé szivattak. Nem a szám miatt, egyszerűen eléggé kis szerencsétlen voltam, ami nyilván önbizalomhiányból adódott. De még 9-10-es gimis koromban is. Ekkor meglátogattam egy katonai közelharc edzést, egyébként azt se tudtam mi az, hogy kell ökölbe szorítani a kezemet. De jobb akartam lenni a kis vakarcsoknál. 3-4 évig csináltam, katonai önvédelmet tanultam, katonai táborokban vettem részt, túlélőt táborokban, még egy kis harcászatot is tanultam és a legjobb barátaimat ismertem ott meg. Rengeteg hivatásos katonát megismertem, akik Afganisztánban, Koszovóban, Irakban szolgáltak/szolgálnak a mai napig is. Bemutatókra jártam velük. Fantasztikus volt. És az a helyzet, hogy ez az igazi kemény legények, nem azok akik a gyengébbet baszkurálják a gimiben. Védd csak meg magad, semmit nem érnek. Csak azért hagytam abba mert másik városba járok most egyetemre, eljöttem Pestről, de ha tehetem lenézek edzésre.

Az meg hogy te mit csinálsz a szobádban vagy a tükör előtt az rád tartozik, mindenki szokott zenét hallgatni meg ugrándozni. De ne csak álmodozz otthon, mozdulj ki!

Nekem is vannak még mindig problémáim, nem egy könnyű út ez, de nem is olyan nehéz amennyire gondolod. Csak merni kell és belevágni bizonyos dolgokba. A csajoknál nekem sincs olyan nagy önbizalmam, bár szerintem lehetne, szégyenszemre bevallom, hogy eddig csak akkor volt valami komoly ha a csaj lépett felém. Sok kudarcot megéltem ezen a téren, ezért én nagyon nehezen kezdeményezek, de tudom azt, hogy nem azért mert ilyen a szám, nem azért nem jön össze néha. Sokáig én is azt hittem, hogy azért. Hidd el a lányoknál nem feltétlenül a külső a lényeg.