Előzőleg rosszul fogalmaztam, nem vagyok hanyag, de nehéz jól leírni ezt az egészet, vannak bizonyos problémák az életemben, amiket szeretnék feldolgozni, és jobban kezelni, de hogyan?

Ma már nyugodtabb vagyok, mint előző kérdésem feltevésekor, ez sokat segít, hogy érthetőbben fogalmazzak, persze ez se biztos, hogy érthető lesz.

2 típusú esetről van szó, amit pillanatnyilag nem tudok tökéletes kontroll alatt tartani, és a családom nem éppen tud ráhangolni ezek megfelelő kezelésére. Negatív, merev, feszült családba születtem bele (ez több generációra értendő, nem csak a szüleim, már ők is ilyen közegben nőttek fel, és ki tudja, meddig nyúlik ez vissza és milyen széles körben), mindenben, mindenkiben előbb veszik észre a rossz, negatív dolgokat, és tovább rágódnak rajta, mint a jó dolgok esetén. Előfordul, hogy ezáltal olyan dolgokat akarnak másokba belelátni, ami nem úgy van, de például egy ember gyerekkorban könnyebben befolyásolható is ilyen téren. Nos, mire felnőttem, ez a negatív dolog rámragadt, csak tudom, hogy én nem szeretek ilyen lenni, nem ilyen vagyok, de olyan, mint ha "belém programozták volna", mint egy makacs vírus. Sokszor vonulok, vonultam el, néha meg nem megy tovább és erősen reagálok.

Kétféle eset van emiatt, amit megfigyeltem.

1.) Amikor generálódik mások által egy probléma, úgy, hogy én nem vagyok részese, már hallom, hogy tombol a "háború", a hátam közepére se kívánom, de megyek, aztán látom, hogy baj történt, a többiek nem tudnak vele mit kezdeni, nálam valami átkapcsol egy automatizmusba, és az egyetlen olyan dolgot megteszem, ami megmenti a helyzetet attól, hogy még nagyobb baj legyen, de közben a környezetem már pánikba esett.

2.) A másik eset, amikor része vagyok ezeknek a harcoknak, de már a feszültségbe csöppenek bele (pl. úgy, hogy hazaérek valahonnan, munkából például), és elég csak köszönnöm, célponttá váltam, ekkor akár elvonulok, akár nem, hirtelen hevesen reagálok, nem tudom kontrollálni magam a feszült közegben, ha rám zúdítják, amiből esetenként létrejön egy baj forrása (a fejem hiába tudja, a testem nem engedelmeskedik azonnal), de viszonylag gyorsan felismerem, és még időben elhárítom a veszélyt, ugyanolyan automatikusan, mint ahogy a másik esetben. Ez utóbbiak nem derülnek ki, mert nem másokra irányul részemről, csak zárt ajtó mögött, és időben le tudom állítani.

Nem okozok direkt kárt, nem akarok kárt okozni, utólag bennem marad, hogy ha nem cselekszem, nagy baj lehetett volna, akár részese voltam, akár nem, mert a környezetem bepánikolt (volna), csak nem tudom, hogy kezelhetnénk (kezelhetném) ezeket jobban, hogy addig se jussunk el.

Én nem választottam olyan hivatást, ami befolyással van mások életére, biztonságára, a családomban viszont több generáción keresztül előfordulnak ilyenek (orvosok, katonák, személyes biztonsággal foglalkozók), én teljesen más szakterületen dolgozom, nem függ a munkámtól senki élete, biztonsága, nem végeztem olyan képzést, aminek ez része lenne, mégis, előfordul, hogy ilyen helyzetek adódnak, és nekem kell menteni, mert azok is leblokkolnak, akik ezt viszont tanulták.

Én próbálok jobban odafigyelni, hogy minél kevesebb ilyen adódjon, de nehéz, főleg, aminek nem vagyok részese, csak már a bajnál kerülök oda, és menteni kell. De muszáj kezdeni ezzel a helyzettel valamit.

Ha mondjuk vizsgázni kell (nem akkora a kockázat), akkor én vagyok az, aki hajlamos leblokkolni, pedig azon kevesebb múlik.

Nem értem, miért vagyok pont én vagyok, aki menteni tudja az éles helyzetet, miért nem azok, akiknek ez a munkájuk része, miért én, aki parázok egy egyszerű vizsgánál, ilyenkor meg nem. Nem tudom, hogyan lehetne elérni, hogy ez a negatív légkör általánosságban feloldódjon, hogyan lehetne elérni, hogy több figyelem irányuljon a pozitív dolgokra a családom részéről is, hogyan lehetne ezt a negatív "makacs vírust" kiirtani, amit belénk "neveltek" (a szüleimbe is az ő szüleik).

Ez csak részben önismereti kérdés, de nem volt jobb helye, részben családi kérdés is, meg részben más is, de először magamban kell ezt megfelelően kezelni (megelőzésben, és utólag jól feldolgozni), csak nehezített a pálya, nem olyan, mint azoknak, akik pozitív szemléletű, nyugodt családokban élnek (mindenhol van probléma, de nem mindenhol ilyen).