Hogy lehetek annyira semmirekellő ember, hogy semmilyen foglalkozásra nem érzem magam megfelelőnek?

Ugyan dolgoztam és dolgozom is (nem tárom fel mit) de nem vagyok hiteles az adott szakmában. Néha azt kell éreznem, hogy ezért kár volt megszületnem. Állandó önostorozó hajlam vagyok és sosem voltam/vagyok elégedett azzal, amit éppen csináltam/csinálok holott dicséretet is kaptam/kapok időnként. Tudom az önmarcangolás helyett inkább meg kellene találnom magam, de tudom ahol most vagyok az csak egy útkeresési időszak, fázis az életemben. Tovább kellene lépnem, de nem tudom, hogy merre. Időnként már-már kiüresedik. Sosem vagyok munka nélkül és nem büdös a munka számomra. Csak munkámból adódóan az idegkimerültség jelei mutatkoznak rajtam. Holott már azt is megtanultam, hogyan peregjenek le rólam a személyemet ért támadások és rezzenéstelen lettem szinte minden mocskolódásra. Ugyanakkor mégis nyomasztanak a köztünk járó netpatkányok, a gyűlöletkeltők.