Ha az egész életemet a családommal, barátaim között kellene leélnem, nem ismerném az önbizalomhiány fogalmát, de az élet nem ilyen, az önbizalomhiány ami az én bajom vagy sem?

Mert ha arra kerül a sor, hogy olyan emberekkel akiknek más a humorérzékük, mások az elveik, más stílusban beszélnek, velük kerülök kapcsolatba, előjön nagyon erősen egyértelműen benne a kisebbségi érzés, és az, hogy mintha én egy más helyről jöttem volna mint ők, hogy nem lenne meg az a közös kapcsolat, mint ami közöttük van

és a barátaim az a réteg akik között ez meg van, de nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megtaláltam őket, mert egyébként nem éreztem ezt senkivel a barátaimon kívül,

konkrétan 1 nagyon jó barátom van akinek az egyik barátjával is nagyon jó kapcsolatban vagyok

És annyira a kisebbségben érzem magam emiatt, úgy érzem magam mint ahogy egy nagyon elkeseredettül csúnya ember érezné magát aki sosem adja fel, de "lent van a mélyben", csak az a különbség, hogy én nem vagyok csúnya

21f