Az normális ha sokat beszélek (gondolkodok) magamba?

Mindig mikor nem mással beszélek, akkor magamba gondolkodok. Mindent "megbeszélek" magammal! Soha nem unatkozom, mert amikor várok is valamit/valakit, egyedül vagyok, mindig elvagyok magammal!

Sokszor mikor igy elvagyok magammal, ugy érzem hogy a körülöttem lévők hülyének néznek! Sokan rákérdeznek hogy mit csinálok itt egyedül és hogy nem unatkozok-e.

Suliba is szünetekbe inkább bent ülök a terembe! Barátaim vannak, csak nem olyanok akikkel eltudnék beszélgetni olyasmiről amiről "magammal" szoktam! :D

Néha ugy érzem mintha lenne még valaki a fejembe...

Nincs gondom ezzel, mert nagyon sokszor segitek magamon, mikor nincs más! Amikor ideges vagyok is, nagyon gyorsan letudok nyugodni. Mostanába már egyre ügyesebben tudom kontrolálni magam, hogy ne legyek hülyeségeken ideges! És mig bátyám kiabál és veszekszik velem, én csak mosolygok magamba! :)

Kicsitt fura érzés, de jó, jó mert mindig jól döntök, vagyis nem szoktam megbánni a döntéseimet, főleg mikor van időm eldönteni melyik jobb megoldás :)

Igazábol nem tudom olyan részletessen leirni mint ahogy én érzem!

Ugy képzelem mint mikor megkérdeztem a haverjaimat, milyen berugva lenni, és nem tudták elmagyarázni nekem rendessen :)

Igen, még soha nem voltam részeg, sőtt még alkoholt sem ittam! Ezért mindig józanul tudok gondolkodni! :)