Mindenki azt hiszi mindig jókedvű és mosolygós vagyok, de ez nem igaz. Ha nem látnak eltűnik mosolyom és csak a szomorúság van a lelkemben. Hogy tudom elmulasztani ezt az érzést?

Nagy társaságban nem szoktam a beszélgetésekhez sem hozzászólni,mert félek hogy megint kinevetnek, úgy érzem magam, hogy átlátszóbb vagyok mint egy ablaküveg. Ez az én hibám mert csendes vagyok. Nagyon magányos is vagyok, de ha beszélgetek pár emberrel és viccelődök, nevetek velük, jókedvűnek látszom, észre sem veszik, hogy valami bánt. De amint egyedül maradok eltűnik a mosolyom, és érzem a szívem összeszorul. Nagy űrt érzek a lelkemben. A legjobb barátaim külföldön dolgoznak, velük nem tudom megbeszélni.