Szinte csak a (diák) munkámnak létezem, és amikor ez hosszabb időre kiesik a hétköznapjaimból, az nagyon megvisel. Hogyan enyhíthetném ezeket az üres, tengődő napokat?

Van egy minden szempontból nagyon jó diákmunkahelyem, ahova már évek óta járok, és annyira megszeretettem/hozzákötődtem, annyira az életem részévé vált, hogy szinte el nem tudom képzelni a közeljövőmet nélküle, hogy valamilyen oknál fogva ne tudjak menni oda. A munkahelyi légkör, társaság nagy érv ebben.

Nekem se barátaim egyébként, se pasim, se magánéletem (ez egy másik dolog, hogy miért alakult így, de sajnos nem sikerült még változtatni rajta), csak (!) ez a munkahely. Ez ad nekem igazából társasági életet.

Azokon a napokon amikor nincs munka/nem dolgozhatok, csak otthon tengődöm. Társtalanság (barát, szerelem), tevékenytelenség - számomra a pénzkereseti kiesésen túl kiemelt negatívumok ezek, amikor nem mehetek dolgozni.

Ha 4-5 nap, vagy egy hét eltelik úgy hogy nem mehetek dolgozni, akkor nagyon rosszul vánszorogok végig a napokon. Csak tengek-lengek otthon.