Mi történt velem?

Figyelt kérdés

Kicsit több mint egy éve, 2015 januárjában vesztettem el az első szerettemet, aztán sok más rossz dolog is történt az alatt az 1-2 hónap alatt, de egyiknek sem kellett volna így megviselnie.Persze szomorú voltam, de azt hittem tudom kezelni.

Viszont elkezdtem eltaszítani magamtól az embereket sokszor tudat alatt, és pár hónap alatt szinte minden kapcsolatomat elvesztettem.Akkor még mérges voltam a legjobb barátnőmre aki otthagyott fél évvel ezután de így utólag belátva igaza volt, tényleg teljesen megváltoztam, csak nem értem miért.

Tudat alatt történt volna? Mert akkor tényleg nem akartam elvágni a kapcsolataimat, akkoriban csak magányra vágytam.De ennek rossz vége lett és most elég magányos lettem.Szeretnék barátkozni de mintha kiégtem volna, hiába próbálok vicces lenni mint régen, már nem megy, nem tudok közvetlen se lenni, így senki nem akar barátkozni velem.

A múltkor néztünk régi videókat neg vissza is gondoltam és atya ég! Elképesztő hogy régen, akár csak 2-3 éves is mekkora energiabomba voltam, be nem állt a szám, az utcán is képes voltam bárkit leszólítani, mindenkivel nagyon közvetlen voltam.Folyton nevettem, mindenkit képes voltam megnevettetni, olyan voltam mint egy pozotív energiabomba, szó szerint.

Most meg...? Alig mozdulok ki a szobámból, itt is csak olvasok meg filmezek,iskolán meg boltokon kívül sehova nem megyek, hacsak nincs családi program.Persze néha(nagyon néha) osztálytársak is elhívnak, arra megyek, de ennyi.Én is nagyon szivesen hívnék el bárkit, de így most nem megy, mert a találkozókon is érzelmi nulla vagyok, nevetek meg udvarias vagyok de kb.ennyit csinálok, nem jut eszembe egy téma se és sokszor ez elég kínos.

Amíg ez így megy, nem hiszem hogy bárki el akarna jönni velem bárhova.

Hogy nyerhetem vissza a régi énemet? Mi történt velem?:(

Történt már valakivel hasonló?

Egyébként nem hiszem hogy depresszió lenne, max csak egy nagyon enyhe fokozata.Ugyanúgy van étvágyam, tudok örülni dolgoknak, és van célom a jövőre nézve.

17/l



2016. jún. 3. 18:12
 1/4 anonim ***** válasza:
100%

Pont olyan helyzetben vagy mint én ezért nemigen tudok segíteni hogy hogyan legyél a régi de azt leírhatom hogy szerintem mitől lehet ez .


Én ezt leginkább ürességnek nevezném .Amikor elveszted az első számodra kedves embert és ez annyira megérint hogy nem tudod hogy kezelni .Ekkor valami eltűnik belőled azt hogy mi én sem tudom pontosan de utána más más ember leszel .Aztán ahogy egyre több szomorú dolog történik egyre nagyobb lesz az üresség .Tudatalat véget vetsz a kapcsolataidnak mert ugye ha nincs semmid nem is veszthetsz semmit .Aztán ahogy telik az idő el szürkülsz ahogy írtad is egyhangúvá válsz nem leszel se szomorú se boldog .Az átlag emberekkel már nemigen tudsz társalogni sem megérteni őket ahogy ők sem téged .Habár fiatal vagy de már belefáradtál az életbe és csak pihenni akarsz ezért vágysz a magányra de nem szeretnél egyedül lenni .Aztán egy idő múlva már nem szeretnél egyedül lenni de már nincs senki aki úgy mond "otthont adna neked "Ebben az állapotban mintha csak egy magányos utazó lennél aki egyedül bandukol a szürkeségben még ha már nem is szeretnél magányos lenni nem tudsz kitörni ebből mert az a valami hiányzik belőled .Ezt nem nevetném depressziónak inkább egy semleges állapot .

Azt hogy hogyan kaphatnánk vissza azt ami elveszett belőlünk sajnos nem tudom pedig már nagyon régóta keresem az ami vagy aki kitölthetné az űrt a szívemben .

A fogalmazás nem a legjobbra sikerült kicsit fáradtan .

De a lényege az hogy ugyanebben a helyzetben vagyok én is ezt próbáltam leírni .Bár gondolom ez sovány vigasz:(

2016. jún. 3. 22:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Volt egy magadról kialakult énképed, de miután átestél az általad leírt traumákon, úgy érezted, hogy az, amit eddig gondoltál saját magadról, az nem Te vagy. Ezért volt szükséged magányra, és zárkózottságra, hogy időt adj magadnak, és hogy rájöjj ki is vagy valójában. A személyiségi fejlődést a szociális kapcsolatok hátráltatják, sőt, hatásukra megpróbálsz azonosulni valamivel, ami nem Te vagy. Hiányzik a társaság, mert az ember ugye társas lény, de amíg nem tisztítod le magadról a hamis személyiségi vonásokat, addig csak felületes kapcsolataid lesznek. Adj időt magadnak, mert ez csak átmeneti állapot. A magány arra jó, hogy feldolgozd a veled történteket, újraértékeld saját magadat és ezzel javíts az énképeden. Hogy újra harmóniába kerülj önmagaddal.
2016. jún. 3. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

#1 igen, valami hasonló.Nagyon sajnálom hogy veled is ez van:(

Remélem sikerülni fog túllépned ezen a szakaszon.


#2 Köszönöm, remélem igazad van, és ez csak egy átmeneti állapot.

Egyébként erre én is rájöttem, hogy amíg magányos vagyok sokkal jobban figyelek önmagamra, a személyiségemre.Jógázni is elkezdtem, és az valahogy jó érzéssel tölt el, olyankor tényleg érzem azt a belső harmóniát, megismerem önmagam.

2016. jún. 4. 08:49
 4/4 anonim ***** válasza:
2.Te is elég jól le írtad főleg azt amit én kihagytam látszik hogy értesz hozzá :)
2016. jún. 4. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!