Miért ilyen rossz az életem? CSAK nem jövök rá.

A gyerekkorom sz@r volt, a teenager/tínédzser korom úgy szintén. Sosoem volt barátnőm, és azt már nem is merem leírni, hogy hány éves vagyok (18 felett).

Az egész életem a túlélés volt, nyakig ültem a sz@r ban és még lötykölték is.

Amikor egyet léptem előre, akkor az emberek 10-et húztak vissza.

Sosem tartoztam sehova. Elbeszélgettem a padon ülő öregasszonyoktól a legutolsó drogosig, de csak egyedül vagyok.

Elegem van az összes kis cukiskodó baba mama sz@rból, az összes ugyan úgy kinéző páva gyerekekből. Csak feküdtem a földön és még akkor is belém rúgtak. Sokszor voltam a mélyponton, kezelt pszichológus, pszichiáter de semmi.

Próbáltam már minden ezo sz@rt is, az se volt jó.

De elkezdtem javulni mert találtam valamit, felszabadultabb lettem.

De még mindig van valami, de nem jut eszembe. Egyszer leültem zenét hallgatni (a mélyponton voltam), és eszembe jutott hogy mi a baj, hogy min kéne változtatni még.

De b@**$ssza meg elfelejtettem, olyan boldog voltam de mint hogyha az agyam blokkolta volna.

Nincs valami meditálós sz@rság vagy bármi amivel rájöhetek? Valami könyv vagy oldal?

Csak még egyszer eszembe jutna.