Miért baj, ha nincs bennem megfelelési kényszer?

#7:

A lényeget nem veszed figyelembe. A megfelelési kényszer abból fakad, hogy _mások_ elvárásai ütköznek az _én_ tetteimmel, döntéseimmel. A szűkebb értelemben vett megfelelési kényszer azt okozza, hogy ilyenkor az _én_ tetteimet igazítom _mások_ elvárásaihoz. Ez nem biztos, hogy jó. Néha jó, néha nem. De tágabb értelemben véve megfelelési kényszer, vagy fogalmazzunk inkább úgy, megfelelési vágy, elfogadási vágy az is, hogy a _mások_ elvárásai és az _én_ tetteim, döntéseim közötti ellentétet úgy akarom feloldani, hogy nem én alkalmazkodom, hanem mások alkalmazkodását várom el, hogy ők azt várják el tőlem, amit én tenni szeretnék. A lényeg, hogy ilyen esetben engem zavar az, hogy mások elvárásai nem esnek egybe az én döntéseimmel, tetteimmel, és ez a lényeg.

Pedig a helyes hozzáállás az, hogy nem mások elvárásai alapján döntünk, hanem objektív, önmagában megálló érvek mentén, függetlenül mások elvárásaitól. Ha valaki így tesz, akkor nem nagyon fogja érdekelni, hogy mások elvárásai milyenek, ha ő objektív érvekkel tudja igazolni a döntéseit. Persze érdemes mások elvárásaira figyelni, főleg akkor, ha olyan elvárásokról van szó, ami másoknak nem okoz semmiféle hasznot. Mondjuk ha édesanyám elvárása az, hogy ne dohányozzak, akkor abból neki közvetlenül nincs haszna. Ha én nem dohányzom, akkor ő ettől nem lesz egészségesebb, gazdagabb, szebb, okosabb, tehát nem öncélú az elvárása, hanem az érdekemben történik. Itt a helyes az, ha az ember megpróbálja megérteni mások elvárásainak okát, mibenlétét. Persze ezek után dönthetek úgy, hogy mások érvei kevésbé erősek, mint az én saját érveim, de ekkor már nem fog zavarni, hogy másoknak mások az elvárásai. Meg juthatok persze arra a belátásra is, hogy van igazság abban, amit mások mondanak, hogy valóban az én érdekeimet szolgálja, ha így vagy úgy teszek. De ekkor sem azért fogok mások elvárásainak megfelelni, mert el akarom tüntetni a kettő közötti konfliktust, hanem mert megértve a dolgot, immár én is pontosan azt akarom, amit mások elvárnak tőlem.

A példáid viszont nem jók. Azért nem, mert a konfliktus nem mások elvárása és az én tetteim között feszülnek benne, hanem mások tettei és az én elvárásom, vágyam között. Ezért nem jók a példáid. Pl. az autómat szétverő egyén és közöttem nem abból fakad a konfliktus, hogy én nem azt teszem, amit ő elvár, hanem hogy ő nem azt teszi, ami helyes, és amit én várok el tőle. Pont fordított a helyzet. Az autómat szétverő egyénnek nincsenek elvárásai, aminek meg akarnék felelni, tehát nem is tudnék neki megfelelni.

Még egy gondolat. Ki az, akiben nincs megfelelési kényszer? Mondjuk ott van Marilyn Manson, vagy hogy egy régebbi példát vegyek elő, ott van Jim Morrison. Egyáltalán nem feleltek, felelnek meg a kor elvárásainak. Úgy öltözködtek, úgy beszéltek, úgy éltek, ahogy azt maguk jónak látták. Pont abból a megfontolásból, mert azt látták, hogy mások élnek álszent, önromboló, bárgyú életet. Nem bántotta őket, ha valaki esetleg szóvá tette, hogy ugyan már, öltözködjenek rendes polgár módjára. Sőt, örültek neki, rá is tettek ilyenkor egy lapáttal, még jobban megbotránkoztatva az illetőt, hogy még nagyobb szakadékot lásson az illető az elvárásai, és az énekes élete, tettei, szavai között.

Ezért nagyon disszonáns, mikor valaki arra panaszkodik, hogy hát az emberek megnézik, kinézik őt, mert rocker, punk módra öltözködik. De hát könyörgöm! Pont ez a célja az egésznek! Ha valami ellen lázadok, akkor nem akarok annak a tetszésére, elfogadására pályázni, aki ellen lázadok.

(Bár ez sem teljesen jó példa, mert ez meg a lónak az ő túlsó oldalára történő átesését is jelenti kicsit, főleg Marilyn Manson esetében. Őneki meg nem felelési kényszere van inkább, vagy ha finomabban akarom megfogalmazni, feltűnési viszketegsége. Lehet, ha mindenki fehérre mázolná az arcát, lehet ő lenne azon kevesek egyike, aki nem, így tulajdonképpen az ő tettei is mások elvárásaitól függnek, csak éppen ellentétes előjellel. Bár ki tudja…)

#7 vagyok, meg az az utáni válaszokat adó. Így utólag átolvasva belátom, hogy nem úgy sikerült megfogalmaznom a szöveget, ahogy én fejben elképzeltem. Az általam megfogalmazottnál sokkal ütősebben gondoltam, ráadásul többször is átszerkesztettem, így most utólag látva, hogy rosszul. De a lényegét elmondom akkor kicsit másképp.

Elsőként kijelentem, hogy számomra a megfelelési kényszer kizárólag azt jelenti, hogy ÉN akarok valakinek megfelelni. Viszont számomra az nem megfelelési kényszer, ha azt akarom, hogy mások feleljenek meg nekem. Azt inkább megfeleltetési kényszernek nevezném. Belátom, én ebben szenvedek, de jogosan. Én tudom, mit jelen a lázadás! Az pedig nem lázadás, ha idiótán beöltözünk, láncokat aggatunk magunkra, és agresszíven viselkedünk! Ez NEM lázadás! Ez a társadalom még mélyebbre taszítása! Ugyanis a jelenlegi társadalom téves utakon jár! Az emberek önzőek, sok esetben igazságtalanok, és saját hibáikra olyan bűnbakokat keresnek, akik sok esetben különbek, mint ők! Namost, ha valaki úgy lázad, hogy MÉG gonoszabb, MÉG rosszabb életvitelt mutat a fiatalságnak, olyat, hogy még a bűnös társadalom is megbotránkozik rajta, akkor azzal csak rosszat tett a társadalomnak, mert még jobban lefelé lökte a színvonalat! Ez pedig nem lázadás, hanem a színvonal nagymértékű csökkentése!! A lázadás az, hogyha tényleg az ellen lázadok, amilyen a társadalom! Mármint egy rosszindulatú közegben a lázadó csakis jó lehet, mert ő rí ki a közegből! Bizony, még jobban, mint a nagypofájú, láncot magukra aggató keménysrácok! Mert nem ő róluk fognak beszélni, hanem arról az egy rendesről, és nem véletlenül, mert JOBBAN kirí a tömegből, mint akinek elefánt teste van, és meztelnül ordít! Csak azért, mert jó, és ezzel kitűnik a rosszak közül! De AZ számomra nem lázadás a rossz ellen, ha valaki őrült módon beöltözik, folyamatosan káromkodik, alkoholizál éjjel-nappal, és bánt ártatlan embereket! Nézd, te is tudod, hogy azok, akik magukat a legnagyobb lázadónak tekintik, azok mind gonosz, erőszakos, agresszív személyiségek, akik rögtön rászállnak a rendesebb emberekre! Ezek a "lázadók"! De ezek valójában NEM lázadók, hanem a társadalom tönkretevői! Mert amit művelnek, azzal nem fogják jobb irányba változtatni a társadalmat! Egy ilyen szereplési vágyban szenvedő bűnöző ne nevezze magát lázadónak, amikor nem az! Fogalmuk sincs mi az a lázadás! Ezek csupán saját gonoszságukat, saját elkövetett bűneiket ráfogják a lázadásra! Egy lázadás sem ér annyit, hogy egy ártatlan ember fél másodpercig is szenvedjen! Iszonyat nagy baj, hogy tizenévesek a saját ön- és közösségromboló viselkedésüket ráfogják arra, hogy lázadóak, miközben azt aki kirí a tömegből, képtelenek elviselni! Aki más, mint ők, az egy egyéniségnélküli féregnek tartják, fel sem fogják hogy pont saját maguk azok a birkák, akik követik a "lázadás" címszó alatti kamaszkori baromságot, ami annyi gyerek életét tönkreteszi! Nem, nem akarok megfelelni nekik! Azért nem mert NEKEM VAN IGAZAM! Azért nem, mert ŐK KÁROSÍTANAK MEG MÁSOKAT! De szeretném, hogy megfeleljenek nekem! Mert nem csak nekem felelnének meg, hanem a társadalomnak is, a rendes embereknek is, a VALÓDI lázadóknak is! Azzal kéne lázadniuk, hogy különbek mint más! Én azt mondom, hogy ne legyenek gonoszak, hogy legyenek jók, és ne hagyják magukat egymás által feltüzelni igazságtalan dolgokra, ok nélküli bántalmazásokra! Aki ilyen egyértelmű dolgokat nem képes felfogni, aki nem képes észrevenni, hogy hány ember életét teszi tönkre, mert valami belülről fakadó rosszindulat tüzeli, azt zárják be életfogytiglanra a börtönbe! Lázadjon ott a hülyéje!

Nekem van igazam, nehogy már a jó embereknek kelljen megváltozniuk, hogy megfeleljenek a rosszaknak! Pont azért ilyen ez a társadalom, mert eddig ez történt! Pont ellenkezőleg kéne, hogy a rosszak változzanak meg úgy, hogy jók legyenek!

> Viszont számomra az nem megfelelési kényszer, ha azt akarom, hogy mások feleljenek meg nekem

Semmi gond, akkor definíciós probléma áll fenn. Mivel mindketten tisztáztuk mi alatt mit értünk, így most már nincs min vitázni.

> Aki ilyen egyértelmű dolgokat nem képes felfogni, aki nem képes észrevenni, hogy hány ember életét teszi tönkre, mert valami belülről fakadó rosszindulat tüzeli, azt zárják be életfogytiglanra a börtönbe! Lázadjon ott a hülyéje!

Már elnézést, de ez éppen nem egy erősen rosszindulatú megnyilvánulás a részedről? Úgy fested le nemhogy a lázadozó tizenévesek többségét, de kvázi mindegyikét, mintha maga lenne mindegyik az Antikrisztus. Ez azért elégé torz kép…

Lázadni annyit jelent, mint ellenszegülni. Erkölcsi előjele nincs a szónak. A láz szóból származik, tehát valami erős érzelmi indíttatásból fakad. A legtöbb tizenéves lázadó természetű, mert éppen alakítja a saját személyiségét, tudatos, de tapasztalat nélküli. Szkeptikus, megkérdőjelez mindent, amit a társadalomban lát. Jót és rosszat egyaránt. De ez nem jelent gonoszságot, pláne nem jelent olyan sötét képet, amit te lefestettél, és ami erősen általánosító és erősen cinikus kép.

Egy rockzenét hallgató, fekete ruhába járó tizenéves egyszerűen csak elégedetlen, még nem érti, miért vannak kötelességei, és miért nincs bármihez joga. A gyerek felelősségmentességét, kötelességmentességét akarja a felnőtt szuverenitásával, jogaival egyszerre, mert valójában egyszerre gyerek és felnőtt. Nem, ez nem jelent gonoszságot, nem jelenti azt, hogy bántanának bárkit is, pláne nem jelenti azt, hogy tönkretennék a társadalmat, vagy sok ember életét. Legalábbis a többség nem ilyen. Igen, lehet, hogy sokan közülük káromkodnak, berúgnak, cigiznek, de ez javarészt neki okoz kárt, másnak nem igazán. Esetleg van pár, aki összetör egy sörösüveget az utcán, vagy felrúg egy kukát, amire én is rohadtul allergiás vagyok, de ez azért nem a társadalom tönkretétele. Nem dől össze tőle a világ, egyszerűen csak azért dühítő, mert értelmetlen. De a legtöbb kinövi a dolgot, tapasztalatokat szerez az életben, belát dolgokat, megérti a világ összefüggéseit, megérti, hogy minek mi az ára, és lesz belőlük rendes, normális polgár.

"A legtöbb tizenéves lázadó természetű, mert éppen alakítja a saját személyiségét, tudatos, de tapasztalat nélküli."

Ez nem igaz! Nem ő alakítja a személyiségét, hanem a környezete! És nem lázad, hanem mindent leutánoz! Ha kell, akkor a lázadás utánozza le! Egy normális kamaszodó tizenéves nem lázad az ellen a társadalom ellen, amiben jól érzi magát, az ellen a szülők ellen, akik etetik, és gondját viselik! Ha lázad, akkor a szülő vagy a társadalom elszúrt valamit!

"Szkeptikus, megkérdőjelez mindent, amit a társadalomban lát."

SEMMIT sem kérdőjelez meg, mindent elhisz és bevesz! A tizenévesek sokszor olyan pletykákat bevesznek, amiről lerí, hogy egy oltári nagy hazugság!

"Jót és rosszat egyaránt."

Számukra nincs jó és rossz! Egy személyiség nélküli utánzó robotok, olyanok mint a gyurma, úgy lehet őket alakítani, ahogy akarjuk, mindig aszerint alakulnak, akinek nagyobb a hangja! Kár hogy a többség rossz irányba alakítja őket. Sokan még az életüket is feláldoznák olyan szemét haveroknak, akik szart sem adtak nekik életükben, csak lehúzták a saját szintjükre.

"De ez nem jelent gonoszságot, pláne nem jelent olyan sötét képet, amit te lefestettél, és ami erősen általánosító és erősen cinikus kép."

De, a fiatalok rendkívül gonoszak tudnak lenni, és aki aki az tud lenni, az az is lesz! Egy valami tudja ezt megakadályozni, mégpedig az, hogy ha ő maga tudatosan nem akar az lenni!

"Már elnézést, de ez éppen nem egy erősen rosszindulatú megnyilvánulás a részedről?"

Nem! Mert nem rosszindulatból mondom, hanem pont azért, mert segíteni akarok vele! Olyan dolgokat mondok, amivel a többség egyetért, és átérzi, amit mondok! Ez nem rosszindulat! Tudod, ha egy ember szörnyű dolgokat csinál, akkor tényleg rosszindulatú az, aki utána felsorolja őket? NEM! Csak az illető volt olyan gonosz, hogy szinte fájdalmas végighallhatni a tetteit! Az, hogy fiatal tizenévesek magatartása példátlanul szar, az őket jellemzi, nem engem!

"Úgy fested le nemhogy a lázadozó tizenévesek többségét, de kvázi mindegyikét, mintha maga lenne mindegyik az Antikrisztus."

Az antikrisztus nem egy létező vagy létezett személy. Akárki lehet, aki a keresztény tanítások ellen van! Amennyiben sok fiatal olyan dolgokra buzdítja a többi társát, ami vagy bűncselekmény, vagy szívtelen embertelen cselekedet, akkor igen, tulajdonképpen ők is egyenként antikrisztusok, mert gonosz eszmék és gondolatokat terjesztenek a társaik között!

"Ez azért elégé torz kép…"

Egyáltalán nem az...

> Nem ő alakítja a személyiségét, hanem a környezete!

Igen, ebben van valami, de néha pro, néha kontra módon.

> És nem lázad, hanem mindent leutánoz!

Nem utánozhat le mindent. Akkor csak egy tükör lenne. A tükörben meg nem lehetne más kép, mint amit egy valós objektum mutat. Az utánozás benne van persze a pakliban, de ha igaz lenne, hogy egy tizenéves mindent leutánoz, akkor pont a felnőtteket utánozná le. Egy másik tizenévest is ha utánoz, az is csak egy másik tükör lenne. Illetve ha ez igaz lenne, akkor minden lázadó tizenéves azonos módon lázadna, de ez meg nem így van.

> Egy normális kamaszodó tizenéves nem lázad az ellen a társadalom ellen, amiben jól érzi magát, az ellen a szülők ellen, akik etetik, és gondját viselik!

Miért érezné jól magát? Van egy csomó kötelessége. Tanulni kell, be kell segíteni esetleg a házimunkába, stb… Vagy kiskutyát akar, de nem vállalja a kötelességet hozzá, hogy akkor le is kell vinni sétálni. Van egy csomó kötelesség, amit még nem fogad el, ami még nem lát összefüggésében. Még nem kötötte meg a kompromisszumokat, még nem érzi a bőrén, hogy nem lehet valaki mondjuk úgy Nobel-díjas, hogy közben ne kelljen tanulnia. Vagy nem lehet valaki önerőből gazdag úgy, hogy ne kelljen dolgoznia.

> SEMMIT sem kérdőjelez meg, mindent elhisz és bevesz!

Nem tudom. Én voltam tizenéves, és bár csökkentett mértékben, bennem is volt némi lázadás. És ezt pont az okozta, hogy megkérdőjeleztem sok szokás, életmód helyességét. De annyi igazság van, hogy bármi, ami a lázadásról szól, azzal szemben kevésbé kritikusak. Afféle az ellenségem ellensége a barátom alapon. (Ami persze nincs így.)

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Egyenlőre nem is folytatnám a témát. Inkább hadd kérdezzem meg kíváncsiságból, hogy te mennyi idős vagy? Te milyen voltál tizenévesen? Ne vedd személyeskedésnek, vagy tolakodásnak, természetesen nem kell rá válaszolnod, ha nem akarsz, de nagyon kíváncsivá tettél. Én 39 éves vagyok. Ahogy írtam, voltam tizenéves, és volt bennem is némi lázadás, dacc egy ideig, bizonyos témákban ma is különc vagyok, és én egy kicsit máshogy látom az akkori önmagamat, mint amilyen képet te festesz a lázadó tizenévesekről. Illetve idősebb koromban, mikor már jobban benőtt a fejem lágya, akkor is eléggé közvetlen viszonyban voltam sok tizenévessel – hobbimnak köszönhetően –, beszélgettem velük mindenféléről, és valahogy bennem nem olyan kép alakult ki, mint benned. Persze lehet, hogy én az értelmesebb tizenévesekkel találkoztam, akiknek voltak saját, mély gondolataik is, kritikáik a világgal szemben, és sok területen lázadoztak a mai világ ellen.

Olyan voltam, mint a többi gyerek. Fociztam, kosaraztam, számítógépes játékokkal játszottam, kirándultam, stb, stb. De mindezt káromkodás és lázadás nélkül! Ezért a mai napig nem értem meg, hogy mi ellen lázadnak a fiatalok, amikor sok esetben az ő viselkedésük ellen kéne lázadni! Néha mondták az osztálytársaim is (amikor egy-egy tanár rájuk kérdezett), hogy ha ő velük viselkednének így,mint ahogy ők a tanárokkal és másokkal, akkor kb. kinyírnák, meg agyonvernék, vagy megkéselnék az egyik sarkon. Mert ők ennyire elviselhetetlenül viselkedtek! ÉS erre föl ne a tanár lázadjon ellenük? Pont azok lázadnak, akikkel a legnagyobb a probléma? Mire föl? A leggonoszabb, leg elviselhetetlenebb emberek lázadnak! Mikor pont velük van a probléma! És mindez azért van, mert a szülők rájuk hagyják! Letudják annyival, hogy ez normális! Csakhogy nem elég rendesnek lenni vele otthon! Nem elég példát mutatni, mert ha valahol rossz példát lát, akkor le fogja utánozni! A gyereket tanítani kell, nevelni, megmondani neki, hogy tudatosan ne legyen rossz! Én is néztem pornót, én is játszottam lövöldözős játékokkal, én is fociztam a haverokkal, megsem lettek rám rossz hatással, mégis mindvégig undorodtam attól, amit sok esetben a többiek művelnek. Ettől az egész szándékosan agresszív és mérhetetlenül gonosz rosszindulatú magatartástól, amit nap mint nap tanúsítanak egymás és mindenki felé! És a mai napig nem értem, hogy mitől lettek ilyenek! Egyszerűen nem fogom föl, hiszen én is nagyjából azokat éltem át, amit ők! Mégis undorodtam attól, ahogy viselkedtek. És mikor megkérdeztem az egyiktől, hogy miért lett ilyen, szinte homályban volt az agya, és valami teljesen értelmetlen megszólalás után hozzátette, hogy mindenki ilyen. Nem értem, hogy amíg valakiben megvan az asz életösztön, hogy nem bántja a rendes, számára előnyös embereket, addig mások átállnak azokhoz, akik bántották őket! Amíg valaki undorodik attól, hogy bárkit is bántson, addig más megmagyarázhatatlan oknál fogva kényszert érez arra, hogy bántalmazzon másokat. Én kitiltanám azt az embert az országból, aki valami megmagyarázhatatlan oknál fogva társadalomellenes magaratást tanúsít, és kényszert érez, hogy így viselkedjen! És ha próbálja, és sikerül neki jónak lennie, akkor rövid időn belül elfelejti, hogy miért is kéne jónak lennie! Ahogy meglátja a haverokat, bezárul mögötte az addigi élete, egy új nyílik előtte, és mintha az otthon elgondoltak kitörlődnének a fejükből, ugyanazt folytatják, amit eddig! És TELJESEN el is felejtik, hogy őnekik miért is kéne jónak lenniük! Újra .. meg újra.... meg újra... ÚJRA ÚJRA ÚJRA eszükbe kell juttatni, mert kitörlődik az agyukból! Az ember nem lesz jó, ha csak nem akar tudatosan az lenni!

Férfi vagyok, kort nem írok.