Az élet fontos kérdéseiben az eszedre, vagy szivedre hallgatnál?

Nagyon érdekes a kérdés, alapkérdés, amely régóta megosztja a válaszolókat...

Én azt hiszem, pontosítani kellene, hiszen ahányan vagyunk, annyian mást és mást tartunk az élet fontos kérdéseinek.

Fontos lehet azt is tudni, hogy akár a kérdező, akár a válaszadó milyen életszakaszban jár, ez az adat nagyban befolyásolhatja a kérdésre adott választ. Nyilván egy ifjú idealista más értékrend alapján, és egy tapasztaltabb, többet megélt korosztály más élményekkel gazdagabban hoz döntést.

Én azt hiszem, egyébként a válasz mindig vegyes. Talán az a kérdés inkább, milyen arányban engeded be a döntésedbe a racionalitást, és az érzelmeket.

Én fontos kérdésnek a családot, a gyermekeimet, a páromat, a szeretetteljes légkört tartom. Hasonlóan fontos azonban, hogy az üzleti életben is megfelelő döntéseket hozzak, hiszen ezzel is biztosítom az előzőek fennmaradását. Míg az előzőben inkább a szívemre hallgatok, addig az üzleti életben hangsúlyosabb szerepe az észérveknek van.

Kívánom Neked, hogy minden fontos döntésedben megtaláld az optimális arányokat!

Szia!

Sokszor hallani, hogy ésszel szeress. Ami azt jelenti, hogy ami az észnek jó, az a szívnek is. Ez nem igaz. Vagy legalábbis nem minden esetben.

A második terhességem furán alakult. A párommal akkor voltunk először együtt és én azonnal terhes lettem. Épp szakmát akartam váltani, munkahelyet és minden egyebet.

A páromról szinte semmit sem tudtam.

Anyagilag nem álltunk úgy, hogy egy gyereket megengedjünk magunknak, hiszen neki is, nekem is volt már az előző kapcsolatunkból. Semmi sem szól amellett, hogy megtartsam a babát. A környezetem észérvekkel próbált rám hatni. És én a szívemre hallgattam. Szerettem volna ezt a babát, hiszen attól újra nőnek, anyának érezhetem magam. Így itthon maradtam. A külföldi jól fizető munkát felcseréltem egy babára, akit hamarosan a kezemben tarthatok. Pedig nem állok jól anyagilag és az sem biztos, hogy a párom kitart mellettem. Én akkor is így döntöttem.