Létezik, hogy egy nagyon rossz gyerekkori emléket "elfelejtettem", majd most hirtelen "eszembe jutott"?

Természetesen van ilyen. Létezik a regressziós hipnózis, amelyben felszínre szoktak jönni ilyen dolgok.

De spontán módon is előtörhet.

Bár materialista vagyok, a lélekkel nem tudok mit kezdeni, de létező.

Az élő állandóan gyógyítja magát. A testet, a lelket is. Ahogyan egy seb bevarasodik, új szövet alakul, a mentális énünk is gyógyítja magát.

Ha másképpen nem, akkor ilyen kizárásos módszerrel. Blokkolódik az az emlék, amelyet nem tudnánk elviselni.

Azt mondják, minden emlék eltárolódik az agyunkban, mint egy törölhetetlen merevlemezen.

Csak a hozzáférés bonyolultabb kissé. Így a szörnyű dolgok is ott vannak, mélyen.

Egyébként nem kell feltétlenül rendkívüli dolognak történnie, hogy a múlt egy darabja kiessen.

Én hamarosan hatvan éves leszek. Úgy két éve rácsodálkoztam a közlekedési múzeumban egy kétkocsis (nem csuklós!) troli makettjére.

Jé, hát ilyenen utaztam! De olyan régen volt, hogy teljesen kiesett az emlékezetemből.

Az ilyen találkozás a múlttal persze kellemesebb.

Igen. Velem is megtörtént.

Nagyon érdekes volt, mert tisztán emlékszem, hogy üldögéltem és egyszer csak előjött. Össze is voltam zavarodva.