Depresszióból való kivánszorgás?
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nagyon rosszúl érzem magam, az öngyilkosságra nem egyszer gondoltam. A mai nap folyamán. Pedig ez ugyan olyan nap, mint a többi. Évek óta szenvedek a saját baromságomtól , és egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ezt az egészet tudom -e valaha múltnak nevezni. Valahogy nem is meghalni akarok, inkább más ember, más testben szeretnék lenni. Jelenleg 14 éves lány vagyok. Tudom, teljesen természetes ilyen korban, ha az ember magába fordul, természetesen ez is csak valamilyen szinten. Már 12 éves korom óta vannak hangulat ingadozásaim, fáradékonyságom, akkor rendszeresen vágtam magam, pengével. Már a dohányzáshoz fordulok, rég volt a kezemben önpusztító dolog erre a célra. A családi gondok játszanak közre, passzolgatnak össze-vissza.
Mintha valami tárgy lennék, akinek nincsenek érzései. Pedig igenis vannak. Mindig is problémás gyerek voltam. Tehát a család, a folyamatos hátbaszúrások, a volt kapcsolat, és még sorolhatnám ennek az okát. Egyébként a párkapcsolat már egy éve volt, és még mindig azon rágódok.
Szeretnék elmenni szakorvoshoz, de tudom, hogy a szüleim ezt csak figyelem felkeltésnek vennék. Már párszor felhoztam nekik, a reakció az volt, hogy beszélgetni velünk is tudsz. Ők még öt éves koromban elváltak. Apám nővérénel lakok, aki rajtam kívül 2 gyereket nevel. És csak az egyik az övé. Jöttem én, aki mindent szétcsesződött. Viszont jól érzem magam nála, jobban mint apámnál vagy anyámnál. Apám csak azzal jön, hogy anyám egy fogyatékos és, hogy nem érti miért ezt gondolja nèhány dologról.
Anyám egész nap azzal idegesít , hogy semmit nem csinálok, hogy egy semmirekellő haszontalan vagyok, és nem érti, hogy miért ilyen gyereket hozott a világra. Ezt addig tette, amíg ott voltam. Igazából ettől az egy mondattól megint a sírógörcs tört rám. Kihez fordulhatnék? Úgy érzem mindenki hátára egy nagy púp vagyok.
Kérlek titeket, adjatok tanácsot. Bármi hasznos dolgot. Nagyon köszönöm azoknak, akik elolvasták ezt az egészet. Még annyi, hogy orvoshoz mindenféle esetben kell szülői beleegyezés? Úgy értem, hogy a tudtuk nélkül, sehol, senki nem foglalkozik hozzám hasonlókkal?
válasza:Szia!Sajnálom,kitartást kívánok!Megértem,hogy mit érezhetsz ilyenkor.Ha már a család,rokonok közül másra nem számíthatsz,akkor a barátaid biztos segítenek,nem?Pszichológus is segít,de sajnos nem tudom hogy kell-e szülői beleegyezés vagy sem.Ha iskola pszichológushoz mész akkor biztos értesítik a szülőket szerintem.Viszont léteznek telefonszámok,amiket felhívhatsz ingyen és beszélgetnek veled,tanácsolat adnak stb.Viszont,ha belegondolsz ha felkeresel egy pszichológust a problémáddal,mivel kiskorú vagy segíteni fog,és ha a szüleid nem kellene tudjanak arról,akkor biztos létezik olyan megoldás hogy csak te és ő beszélgessetek.Nem vagy púp senki számára,csak nem a megfelelő emberekkel vagy körülvéve,ha ezt érzed.
Mellesleg szerintem foglald el magad,legyél olyan emberek közt akik között jól érzed magad.
Lehet,hogy h kibeszéled magadból ami bánt kicsit jobban fogod érezni magad,ha szükséged van valakire meghallgatlak.
Ha engem kérdezel én a helyedben azt tenném,hogy valahogy túlélném.Tanulnék,hogy mire befejezem a sulit kapjak egy munkát és a saját lábamra tudjak állni és otthagyjam azokat akik bántottak.Ne add fel,ez sem tarthat örökké,tudom,hogy nehéz,de erős lány vagy!
Hu
Köszönöm szépen, aranyos vagy.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!