Mit csináljak a "trigger" dolgokkal?

Ugyanezen problémával próbálok megküzdeni minden nap. Nagyon sok, mások számára tényleg annyira átlagos, szinte már semmilyen dolog képez nálam valami gyenge pontot, és tényleg mindig olyan helyzetbe kerülök, ahol valaki megemlít valamit, és én legszívesebben abban a pillanatban dühtől vérző szemekkel ugranék a torkának, hogy ne mondja ki ezt még egyszer, vagy hogy ne csináljon úgy, mintha ez egy normális dolog lenne, mert nem az, és mindeközben lehet, hogy csak egy szimpla teázásról van szó. Vagy én is nekiállok csendben szenvedni, ami eléggé látszik rajtam, és mindenki próbálja kitalálni, hogy éppen min sértődhettem meg, a végén pedig lehetek az, akinek semmit sem szabad mondani, és akinek semmi sem jó. Én pedig nem állhatok le megmagyarázni minden egyes ilyen helyzetet másoknak, mert ha még nem is érdekelne, hogy mennyire őrültnek tartanak érte, ki szereti ecsetelni, hogy egy aprócska dolog mennyi fájdalmat tud neki okozni? Ennek az egésznek pedig számomra a legrosszabb része az, amennyire gyűlölöm magam azért, hogy ennyire érzékenyen érint sok dolog, hogy mennyire tud bántani, hogy másoknak mindez lehet normális és jó, nekem viszont rossz élménynek kell lennie, és hogy hagyom, hogy ezt érezzem, mert nem tudom mit tegyek. Gondoltam ezt leírom, hogy tudd, hogy nem csak téged kísértenek trigger dolgok. Én nagyon igyekeztem néhány ilyen dolgot megoldani, elfogadtatni magammal, sok helyzetbe belekényszerítettem magam, hátha megtapasztalom azt a részét, ami másoknak jó, és hátha megszokom vagy csak sikerül nem hetekre letargiába zuhannom egy-egy szótól vagy pillanattól, tudod, hátha megerősödöm hozzá, és még ha nem is szeretem meg, legalább már nem fog bántani. Néhány dolgot úgy vélem ezzel a módszerrel teljesen megoldottam, néhány dolog esetében viszont csak rontottam, és most még dühítőbb és még gyengébb pont. Biztos, hogy okosabb emberek jobbakat tudnának mondani, de az én szememben az egyetlen megoldásnak csak az tűnik, ha valahogy te húzol magad köré egy falat, hogy az érzések, amik neked esnek ilyen helyzetekben ne szenvedtessenek meg. Traumák és más egyebek után nem tudom mennyire működik, hogy próbáld elfogadni, ha nem akarod és nem megy, akkor nem kell, nem törölhetsz ki dolgokat és azt, amit benned okoz, de valahol biztosan megvan benned a módja annak, hogy kint tartsd őket, vagy ott, ahol kell. Ha szeretnél beszélni róla egyébként nyugodtan írhatsz nekem, nem ígérem, hogy jó válaszokkal szolgálhatok, de szívesen meghallgatlak.