Meséljetek élettörténeteket, fiúk és lányok egyaránt,14-18 év között! Én nagyon el vagyok kenődve, mert úgy érzem semmi sem jön össze mostanában az életemben. Szerelmi és családi téren sem okés a dolog. Mi történt veletek?

Sokan mondták már, hogy túl sokat panaszkodom. Próbálok leszokni róla. Más embereknek az életem lehet, hogy megfelelne, sőt..

De nekem nem egészen tökéletes. Teljesen el vagyok veszve mindenben.

Nemrég döntöttem el, hogy nem leszek többet szerelmes, csak a gond van vele. A bátyám rossz bandába keveredett, és sajnos már nem igazán lehet rajta segíteni. Remélem felvesznek egyetemre, és ott talán tiszta lappal tudok indulni. Bár rajtam már ez se segítene. AZ elmúlt 2 hónapban mindenkivel összevesztem, akivel nem akartam. Remélem hamar vége lesz az életem ezen szakaszának.

Soha nem voltam nagy társosági ember. Alsóbb osztályokban sokat szivattak, de aztán később lettek barátaim de csak a gimi elején. Aztán 14 éves korom körül rájöttem, hogy csak a saját nemem érdekel igazán. Teljesen összetörtem. Hetekig ültem egyedül a szobáman, behúztam a függönyt és üvöltött a zene. Hónapokon keresztül. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, inkább tudomást se vettem róla, hogy ez mivel jár. Görcsösen tanultam, minden térgyból kellett a színötös, a barátaimmal viszont egyre kevesebbet mertem találkozni mert néha észrevettem, hogy igencsak máshogy nézek rájuk. 17 éves korom körül kicsit összeszedtem magamat. Elkezdtem sportolni, újra barátokat szerezni, persze csak óvatosan, direkt olyanokat akik nem érdekeltek olyan téren. Elkezdtem tudatosan öltözködni. Direkt olyan cuccokat válsztottam hogy ne látszon rajtam semmi jel, az utcán a kirakatokban figyeltem a mozgásomat hátha meglátszik valami...

A mániákus tanulás eredményeként felvettek egyetemre. Szeretnék végre boldog lenni, elegem van abból, hogy valami olyannak álcázom magam ami nem vagyok, de félek, hogy az egész életem összedőlne ha nem így tennék. Van valaki a környezetemben akiről mindenkinek egyértelmű, hogy szintén a saját neméhez vonzódik. Néha beszóltam neki mert már annyira idegtépően meglátszik rajta. Persze megbántam az egészet, de továbbra is taszít az életvitele, annyira felszínesnek tűnik... kicsit olyan mintha ilyenkor magamnak is beszólnék. Mazohizmus? Talán. Látszólag mindenem megvan, jó iskola, jó család, jó jegyek, jónak számító anyagiak, népszerűség az ellenkező nemnél de legszívesebben szembeköpném a tükröt. Hát kb. ennyi. Kellemes napot mindenkinek.