Mit tegyek, ha teljesen feladtam?

Nem csak a motiválatlanság hiányáról vagy valami hasonlóról van most szó. Egyszerűen nem bírom el az érzéseimet, az életemet, a múltamat, a jelenemet, nem megy. Ha menne megpróbáltam volna, ha tudnék tenni valamit megtenném, de nincs semmi. Nagyon sok éve kísért rengeteg olyan dolog, aminek a leküzdéséhez én egyszerűen nem vagyok elég. Minden egyes nappal egyre nehezebb, és részben állandóan érzek valami olyan fájdalmat, ami a mellkasomat csavarja és próbál kitörni a csontomon át, részben pedig csak üresség van, úgy érzem teljesen elfáradtam és semmit sem tudok már átélni ezen kívül. És hogy őszinte legyek már nem is akarok. Nem érdekel az életem, nem érdekel, hogy mi lehetne még, nem akarom tudni, hogy mi lesz holnap, rettegek tőle, rettegek, hogy az egész életemet így kell majd leélnem. Már az sem tud itt tartani, ami mondjuk egy évvel ezelőtt még nagyon is számított, és rettenetes bűntudatom van, mert így nem tudok elszámolni az emberekkel, nem állhatok eléjük és mondhatom azt, hogy "figyelj, én szeretlek, de még csak ezt sem tudom érezni mert millió másik dolog elnyomja és én nem akarok itt lenni tovább. Szóval szépen magadra hagylak, mert ez aztán baromi igazságos". Most jól kisírtam itt magam egy oldalon idegen embereknek, akiket valószínűleg annyira sem érdekel ez, mint az, hogy mi lesz a rágó papírjával miután eldobják. Talán csak jól esne, ha valaki azt mondaná, hogy rendben van ezt érezni, nem kell hajszolnom valamit, amit nem tudok utolérni. Nem tudok többször valaki szemébe nézni és azt mondani, hogy sajnálom, amiért így érzek. Szóval ilyenkor amúgy mihez lehet kezdeni?