Aki még nihilista, ti milyenek vagytok?

Én ugyanígy vagyok vele

Picit mintha magamat olvastam volna. Évek óta nihilista vagyok, pontosabban talán egyre inkább, hiszen ez percről percre növi ki magát a gondolkodásban. A mai napig vetekedik bennem a megrögzült akarás és ez a felfogás, hisz én is szeretnék mondjuk könyvet írni, akár nihilista dolgokról, de tényleg, annyira mindegy ez is, mint minden más, hogy ez egyszerűen kiöli a tettet, és még csak nem is hagyja, hogy okot találhassak bármire. Én sem gyűlölöm az embereket, én is szeretem, ha alkotnak, cselekednek, ha próbálják nyomát hagyni a létezésüknek, de attól még értelmetlennek látom az egész folyamatot elejétől a végéig. Mikor ez elkezdett kialakulni bennem még azt gondoltam, hogy bár nagyban megváltoztatja a hozzáállásomat mindenhez, új utakat nyit előttem, nehezebbeket, érdekesebbeket, értelmesebbeket. Aztán eltelt pár év, és most azt mondom, hogy egy új út is csak egy út a sok közt, értelmesebbre vágyni pedig azonos a fejjel a falnak rohanáshoz. Szinte lehetetlen megtalálni a módját annak, hogy összeegyeztesse az ember a nihilizmust az élettel, amit itt élni lehet, és még csak ez sem, mint kihívás tárul elénk. Meg hát, mit számít, hogy milyen? A létezés minden apró darabja az értelmetlenségbe rohan, megpróbálni elkapni őket félúton még nem teszi értelmessé, csak illúzióvá. Ha gondolod írhatsz és beszélgethetünk ezekről, ha van kedved hozzá, én sem ismerek más nihilistát, de érdekelnek mások gondolatai.

Nekem nincsenek céljaim :) Én az önpusztitást és a lassú halált választottam.

Én nihilista vagyok :D A célom, hogy jól érezzem magam az életben és minél több dolgot tudjak meg, egyébként biológus vagyok és vannak gyerekeim