Kamaszként normális az a félelem, hogy lelkileg nem tudom majd megállni a helyemet az életben?

Helló!

Szerintem a fiataloknál "normális" dolog a túl bizonytalanság és a túl magabiztosság is. Sőt, elfogadható még ezek egymásba fordulása is.

Ha majd jön a nagybetűs Élet, úgy sem lesz lehetőséged ezeket túlmeditálni, jönnek a problémák, és Te szépen megoldod őket...

Üdv.

Igen, teljesen normális, hiszen a kamaszkor főbb ismérve az, hogy keresi az útját, bizonytalan: már nem kisgyerek, de még nem felnőtt... Ez is az útkeresés része.

Nem tudom, mi az, amit szeretsz csinálni, de próbálj meg ahhoz kapcsolódóan kitűzni egy célt és azt megvalósítani. (De ne úgy, mint én, aki 3 évig akart állatorvos lenni, majd a gimnázium kellős közepén rájöttem, hogy a kémia és én nagyon nem vagyunk barátok - így lemondtam róla :D

Persze ettől az életemet végigkísérte az állattartás, állatszeretet.) Ha olyan munkát végzel, amit szeretsz csinálni, az már a stabilitás egyik mérföldköve - ha meg is tudsz élni belőle, az még jobb :D

Ezen kívül tanulj meg legalább 2 nyelvet közép, de inkább felső fokon és akkor nem nagyon lesz problémád.

A diszharmónia sosem lehet normális.

Kezdj el önismeretet tanulni.

De választhatod azt is, hogy félsz tovább, aztán majd lesz valami....