Hogy mászhatnék ki ebből?
A helyzet, hogy már több éve egyre rosszabb lesz a lelki állapotom. Az egész egy családi problémától indult és én azóta is csak csúszok egyre lejjebb és lejjebb, de ez így nagyon nem jó. Fél éve küzdök komolyabb öngyilkossági vágyakkal, de szerencsére eddig mindig elég erős voltam ahhoz, hogy visszafogjam magam. Néha más segített, de mostanában már nincsenek mellettem azok, akiknek párhónappal ezelőtt még kiöntöttem a szívemet. Távol kerültek tőlem, mert én eltaszítottam őket magamtól. Legszívesebben még most is visszarohannék egyikhez-másikhoz, sírva elpanaszolnám minden bajom, de egyrészt gátlom magamat ebben, másrészt meg hülyén venné ki magát, hogy miután azt hazudtam nekik, minden oké, most ismét szembesíteném őket azzal a romhalmazzal, ami a lelkem helyén van. De hiányoznak, és ha beszélgetek, velük mindig görcsölök kicsit.
Aztán meg vannak az új barátok, akikkel időközben elkezdtük megismerni egymást. Mindig zárva tartom előttük a teljes igazságot, mert félek, mindent elrontana, ha bármelyiküket is szembesíteném a tényleges helyzetemmel. Plusz igazából értelme sem volna sok, csak legalább tényleg tudná, ki vagyok. Segíteni nem hiszem, hogy tudna bármelyikük is. Plusz a nagy részük amúgy is csak netes haver, akivel néha, nagy ritkán találkozom. Általában msn-en tartom velük a kapcsolatot.
De a tényleges problémám az, hogy minden nap minimum 10x el kell mondanom, hogy nem, nem fogom megölni magam. Voltam már nagyon közel a megtevéshez, de tisztában vagyok vele, hogy ez így nagyon nem jó. Egyszerűen nem tehetem meg azokkal, akiket szeretek. Csak nehéz maradni, mikor mindenem elvágyódik innen. Jelenleg az egyetlen életben tartóm egy netes szerepjáték, ami enyhén szólva gáz szerintem. Semmit nem akarok az élettől, csak itt hagyni az egészet, de ha ráveszem magam a játékra, az általában kicsit jobb kedvre derít. Éjjelente azt kívánom, bárcsak a karakterem lehetnék, ha már élnem kell, pedig neki még talán rosszabb is a helyzete, de vonzóak számomra azok a másmilyen problémák, az a másik világ és az az erős lélek, ami annak a lánynak van.
Folyton minden miatt bűntudattal küzdök, és túl sokat követelek magamtól, de hiába vagyok ezzel tisztában, az nem változtat a tényen. Plusz a teljesítményem is erősen leromlott, bár igyekszem úgy csinálni a dolgokat, hogy ez senkinek ne tűnjön fel.
A legrosszabb az emlékezés. Akaratlanul is folyton emlékek jutnak eszembe, amiktől csak jobban fáj az egész. Nem fizika fájdalom persze, hanem lelki. De nagyon rossz és gyengít. Félek egyszer valamitől (akár apró rossztól is) annyira padlóra kerülök, hogy nem tudok magamnak megálljt mondani, ráadásul egy részem kívánja is ezt.
Zárkózott vagyok, és akikben megbíztam, azoknak a nagy része elintézte a csalódást számomra. Többször is próbáltam már segítséget kérni, de mindig rosszul sült el, és mielőtt pszichológushoz küldene valaki, közlöm, hogy nem megy. Egyszerűen félek tőlük, pedig semmi okom nincs rá, és tudom, hogy baromság. Arra pedig már tényleg nincs erőm, hogy a félelmemet legyőzzem.
A szerepjáték mostanában rengeteget segít és gyakrabban van jó kedvem, de továbbra sem vagyok rendben, mert nagyon tud fájni. Csak éjjel engedem el magam, de olyankor általában sírok is. Nehezen alszom el, mert élek az álmaimtól. Egyik-másik betett már nekem nem is kicsit.
Talán az egész csak amiatt van, mert kamaszodom, de ez így akkor sem jó. Azt akarom, hogy vége legyen és ne a rosszabbik úton, bár szívesen meghalnék. Ha tudtok, segítsetek lécci!
15/L
válasza:hallod.. rohanj vissza hozzájuk,csak úgy állíts be .. és mondd el nekik a bajaidat. megfogják érteni,hogyha igazán szerettek segíteni fognak. aztán meg azzal a netes szerepjátékkal szerintem gyorsan állj le,amíg nem lesz belőle gondod.nyugodtan sírj,kiabálj,ha úgy tartja kedved. ne tarts magadban semmit.ha ezeket megtetted szerintem sokkal felszabadultabb leszel,jobban fogsz aludni és elindulhatsz a javulás útján :) aztán pár év múlva már csak úgy fogsz rá gondolni,hogy de rossz idő is volt az.. élj az álmaidnak(hogyha vannak ilyenek,ha nincsenek akkor tűzz ki magad elé célokat)sportolj picit..fuss.. az is segít a lelkiállapotod javulásában :D..
és hogyha kiakarod önteni valakinek a szíved,akkor ha gondolod nyugodtan írj nekem :)
válasza:Az a baj, hogy ezen az oldalon nem sok szakembert találsz. Márpedig ahhoz, hogy ebből a mély depresszióból ki tudj jönni valószínűleg mégiscsak rájuk lenne szükséged.
Nem derült ki a hosszú leírásból sem az, hogy pontosan mi volt a mostani állapotod gyökere, de a szerepjátékba menekülés egy olyan pótcselekvés, ami valóban csak időlegesen segít. Ne gondolj bele, de egy kicsit mégis: mi van, ha egy hétre vagy hosszabb időre elromlik majd a számítógéped?
A legtöbben átesünk az életünknek egy szakaszán azon, hogy nem értjük a világot, nem értjük magunkat, utáljuk a világot, utáljuk az életet. De nem szabad eldobni magadtól az életet, hiszen a jó részek még előtted állnak.
Ha én lennék a helyedben, megpróbálnék mondjuk kiskutyát, kismacskát, teknősöket, halakat, bármilyen kis lényt tartani, akiről gondoskodni lehet, az is kicsit eltereli az ember figyelmét a saját problémáiról. Az állattartás felelősségre nevel, megalapozhatja a későbbi gyerekvállalást. Persze az ember ebben az állapotban (és korban) még nem tudja nagyon elképzelni magát felnőttként, feleségként, anyaként. De ahhoz, hogy ezt meg tudd majd tapasztalni, meg kell próbálnod valahogy felrázni magad kicsit. Tűzz ki magad elé rövidtávú és középtávú célokat. Célok nélkül unalmasak a hétköznapok. Utána persze próbáld ezeket a célokat megvalósítani.
Nehéz úton jársz, de van fény az alagút végén. Viszont, ha egyszer megteszed, amit mondtál, onnan már nincs visszaút. Az életben nincsen RESTART gomb, ha lenne, hidd el,már sokan megnyomtuk volna. Ha átvészeled a kamaszkort, akkor később éretten már meg fogsz birkózni a problémákkal.
Szorítok.
F/40+
válasza:A helyedben vállalnék ezt-azt. Mindegy mit, csak félelmetesen nagy felelősséggel járjon, és ne legyen kivitelezhetetlen. Nem pont állattartásra vagy ilyesmire gondolok, elég ha egyvalaki szenved ártatlanul :) Csak kapaszkodás helyett vizsgáld meg a másik oldalt is, legyenek komolyabb és hasznosabb feladataid a mostaniak mellett. És hogy mi komoly és hasznos? Magadnak kell rájönnöd. Ha sokáig nem találsz semmit, akkor aktívan kell nekiállnod keresgélni a helyedet.
Van persze Joker is a pakliban: segíts valakinek és közben figyelgess befelé is. Megdöbbentő, mennyire kőkeményen elillannak a kis, titkos, belső rágódásaink, amikor ADNI AKARUNK valakinek. Nem kell oka legyen, igazán akkor adsz, ha még utólagos belemagyarázást gyártani is nehéz arra, hogy miért kellett adnod. Csak úgy.
Érdemes persze abba is belegondolni, hogy vajon akarsz-e újra és újra ugyanarra gondolni, akarod-e értelmetlenül ismételni ugyanazt az irreális gondolatot? Olyan nincs, hogy nem te vagy az úr a testedben, főleg ha a gondolataidról van szó. Bármikor bármilyen hangulatba varázsolhatod magadat, és "kint" is megteremthetsz tetszőleges hangulatot, legfeljebb néha jobban kell igyekezni vagy kitartóbbnak kell lenni a kívánt eredményhez. Nincs olyan, hogy ne te legyél az úr önmagadban.
És kell ismét ugyanarra gondolnod? Végtelen sok gyönyörűség vesz körül, akárhova nézel, lehetetlen csodákat látsz. Ne tévesszen meg a hétköznapiságuk, mind csoda. Képtelenség. És van. Mérhetetlen bőség. Minden apróság az. Mozogsz, gondolsz, tervezhetsz, cselekedhetsz. Semmi extra, mind hétköznapiság. Ahogy kisgyerekként képes voltál folyamatos rácsodálkozással szemlélni a dolgokat és a történéseket, úgy képes vagy most is ráengedni ezt a teljes figyelmet arra, ami van. Ez a valóság. Képtelenség, de van.
Remélem valamivel beljebb vagy már :)
Köszönöm a válaszokat! :)
Állatkáim vannak, de úgy tűnik nem vagyok elég felelősség teljes, mert segítség kell a gondozásukhoz. Én inkább csak ölelgetem őket, vagy leülök a ketrecük mellé és arról beszélek nekik, hogy úgy lennék a helyükben, mert nekik olyan egyszerű az életük. Szeretem őket, de irigység fog el mindig, ha rájuk nézek.
Igazából elkeserítő, de szinte semmi sincs ami érdekelni tudna. Pár dolog van amit még tudok szeretni, azokat igyekszem életben tartani magamban, nehogy elvesszen irántuk is a lelkesedésem. Ezért szerepjátékozom valójában. Már több mint egy éve kezdtem, csak egy új karakternek hála most kicsit feléledtem. Régen a zene és az írás állt legközelebb hozzám, most már történeteket nem nagyon tudok írni, de a szerepjáték életben tartja bennem a dolgot és azt hiszem javulok is. Plusz annak az oldalnak köszönhetem, hogy egyáltalán vannak barátaim. :) Hamarosan kapok majd egy új hangszert is, de félek nem leszek majd elég kitartó ahhoz, hogy megtanuljak rajta játszani. Azért igyekszem majd.
Egyébként igen, határozottan unalmasak a visszatérő gondolatok. Néha már szinte magamon röhögök, hogy még mindig itt tartok és ugyanazokért a dolgokért kesergek akár hónapokon keresztül. Semmi értelme és igyekszem leállni, csak nagyon nehéz.
Igazából most a gimiben reménykedem. Itt egy nyár, ami alatt remélhetőleg hagynak gondolkozni, sírni, tombolni, egyedül lenni. Valamennyire fel kéne állnom, hogy legalább normálisan tudjak viselkedni emberek közelében és ne a menekülő utakon gondolkozzak ha egy számomra max látásról ismert valaki leszólít. Aztán kéne egy kis mázli hogy normális osztályom legyen meg pár ember, aki barátkozni akar velem, és akiket nem küldök el melegebb éghajlatra. De ha megint egy olyan közösség alakul ki, mint ami most körül vesz, nagy valószínűséggel feladom.
... Annyira hülyén hangzik ez az egész *** és folyton azt kívánom, legyen csak álom, az, hogy ilyen mélyre süllyedtem. Annyi más ember van, aki simán túllép olyanokon, amikért én legszívesebben végeznék magammal. Én miért nem tudok köztük lenni? :-/
Ne haragudjatok, hogy itt nyafogom, de jelenleg legalább ide tudok írni. Pár nap múlva már úgyis csak a monitort fogom bámulni, de a billentyűkhöz nem nyúlok, ha ezt a kérdést nézem... A falam csak néha bomlik meg, és a sérülés gyorsan beforr, aztán én ismét bezárkózom.
válasza:Ha játszol RPG-vel, miért nem írsz arról esetleg novellát, könyvet stb.? A fantasy műfajban elég nagyok a lehetőségek és az olvasótábora is megvan szerintem.
Ha segít az, hogy itt beszélsz magadról, akkor tedd nyugodtan. Néha biztosan visszanézünk ide többen is és akkor hozzászólunk a gondolataidhoz. Nem élhetjük az életed helyetted, de hidd el sokan vannak hasonló vagy még reménytelenebb helyzetben. Ha más nem, ez adjon egy kis erőt. A zene is nagyon jó lehet, segíthet talán kicsit másfelé terelni a gondolataidat. A középiskola nagy vízválasztó. Arra kell vigyáznod, hogy az első benyomás nagyon sokat számít. A tanároknál is, de az osztálytársaidnál is. Tehát, ha jól időzítesz és jól indítasz, akkor bármi jó dolog történhet veled. Amennyire lehet próbáld magad a szerinted is rossz társaságoktól távol tartani, sajnos nem az a jellemző, hogy ilyen körökben valódi segítség vagy valódi barátok várnak.
Fel a fejjel! Főleg, mert jön a nyár! :)
F/40
válasza: válasza:Egyébként, ha véletlenül nem olvastad, olvasd el Antoine de Saint-Exupery-től a Kisherceg-et. Nagyon szép könyv, engem nagyon megnyugtat valahányszor olvasom. Nem is túl hosszú és végtelenül tanulságos.
F/40+
A történet írásnál nem a sztorik kitalálásakor, hanem a leírásukkor akadok el. Onnan lehet tudni, hogy mennyire vagyok épp hangulatilag mélyen, hogy ha éppen szép az élet meg minden, akkor írok saját történetet (nagyon ritka) ha olyan közepes, változékony, szal lehet jó is rossz is azért, ennek széles a skálája, akkor szerepjátékozok. Ha pedig éppen teljesen nyomott a hangulatom és valahol a béka segge alatt punnyadok, akkor elküldök mindenkit aki játszani szeretne velem, vagy választ szeretne tőlem egy játékban és úgy átlagban bármit teszek, az csak ront a kedvemen, szóval bámulok ki a fejemből, esetleg dumálok valakivel msn-en és/vagy zenét hallgatok, de semmi több.
A gimivel meg majd igyekszem, köszi a jó tanácsot! :) És igen, olvastam már a kisherceget, de évekkel ezelőtt, szóval lehet, hogy a tanácsodra újra előveszem. :)
válasza: válasza:"A gimivel meg majd igyekszem, köszi a jó tanácsot! :) És igen, olvastam már a kisherceget, de évekkel ezelőtt, szóval lehet, hogy a tanácsodra újra előveszem. :)"
Nem fogod megbánni. Évekkel ezelőtt még biztosan mást értettél belőle, mint 15 évesen fogsz. Aztán, ha elolvasod majd 20 felett, akkor megint mást fogsz talán. Ezért szeretek én is elővenni régen olvasott könyveket, mert teljesen újraértelmezi őket az ember pár év után.
Nem szoktál járni egyébként valamilyen szabadtéri koncertre? Persze azt sem tudom, melyik zenei stílust szereted. SP-től a Tankcsapdáig elég széles a skála :)
F/40+
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!