Hogy mászhatnék ki ebből?

A helyzet, hogy már több éve egyre rosszabb lesz a lelki állapotom. Az egész egy családi problémától indult és én azóta is csak csúszok egyre lejjebb és lejjebb, de ez így nagyon nem jó. Fél éve küzdök komolyabb öngyilkossági vágyakkal, de szerencsére eddig mindig elég erős voltam ahhoz, hogy visszafogjam magam. Néha más segített, de mostanában már nincsenek mellettem azok, akiknek párhónappal ezelőtt még kiöntöttem a szívemet. Távol kerültek tőlem, mert én eltaszítottam őket magamtól. Legszívesebben még most is visszarohannék egyikhez-másikhoz, sírva elpanaszolnám minden bajom, de egyrészt gátlom magamat ebben, másrészt meg hülyén venné ki magát, hogy miután azt hazudtam nekik, minden oké, most ismét szembesíteném őket azzal a romhalmazzal, ami a lelkem helyén van. De hiányoznak, és ha beszélgetek, velük mindig görcsölök kicsit.

Aztán meg vannak az új barátok, akikkel időközben elkezdtük megismerni egymást. Mindig zárva tartom előttük a teljes igazságot, mert félek, mindent elrontana, ha bármelyiküket is szembesíteném a tényleges helyzetemmel. Plusz igazából értelme sem volna sok, csak legalább tényleg tudná, ki vagyok. Segíteni nem hiszem, hogy tudna bármelyikük is. Plusz a nagy részük amúgy is csak netes haver, akivel néha, nagy ritkán találkozom. Általában msn-en tartom velük a kapcsolatot.

De a tényleges problémám az, hogy minden nap minimum 10x el kell mondanom, hogy nem, nem fogom megölni magam. Voltam már nagyon közel a megtevéshez, de tisztában vagyok vele, hogy ez így nagyon nem jó. Egyszerűen nem tehetem meg azokkal, akiket szeretek. Csak nehéz maradni, mikor mindenem elvágyódik innen. Jelenleg az egyetlen életben tartóm egy netes szerepjáték, ami enyhén szólva gáz szerintem. Semmit nem akarok az élettől, csak itt hagyni az egészet, de ha ráveszem magam a játékra, az általában kicsit jobb kedvre derít. Éjjelente azt kívánom, bárcsak a karakterem lehetnék, ha már élnem kell, pedig neki még talán rosszabb is a helyzete, de vonzóak számomra azok a másmilyen problémák, az a másik világ és az az erős lélek, ami annak a lánynak van.

Folyton minden miatt bűntudattal küzdök, és túl sokat követelek magamtól, de hiába vagyok ezzel tisztában, az nem változtat a tényen. Plusz a teljesítményem is erősen leromlott, bár igyekszem úgy csinálni a dolgokat, hogy ez senkinek ne tűnjön fel.

A legrosszabb az emlékezés. Akaratlanul is folyton emlékek jutnak eszembe, amiktől csak jobban fáj az egész. Nem fizika fájdalom persze, hanem lelki. De nagyon rossz és gyengít. Félek egyszer valamitől (akár apró rossztól is) annyira padlóra kerülök, hogy nem tudok magamnak megálljt mondani, ráadásul egy részem kívánja is ezt.

Zárkózott vagyok, és akikben megbíztam, azoknak a nagy része elintézte a csalódást számomra. Többször is próbáltam már segítséget kérni, de mindig rosszul sült el, és mielőtt pszichológushoz küldene valaki, közlöm, hogy nem megy. Egyszerűen félek tőlük, pedig semmi okom nincs rá, és tudom, hogy baromság. Arra pedig már tényleg nincs erőm, hogy a félelmemet legyőzzem.

A szerepjáték mostanában rengeteget segít és gyakrabban van jó kedvem, de továbbra sem vagyok rendben, mert nagyon tud fájni. Csak éjjel engedem el magam, de olyankor általában sírok is. Nehezen alszom el, mert élek az álmaimtól. Egyik-másik betett már nekem nem is kicsit.

Talán az egész csak amiatt van, mert kamaszodom, de ez így akkor sem jó. Azt akarom, hogy vége legyen és ne a rosszabbik úton, bár szívesen meghalnék. Ha tudtok, segítsetek lécci!

15/L