Pszichopata vagyok?

> Pszichopata vagyok?

Nem. A pszichopata fejletlen erkölcsi értékrenddel rendelkezik. Pont attól pszichopata, hogy megbánás, bűntudat, együttérzés nélkül tesz meg olyan dolgokat, amire egy átlagos ember nem vetemedne. Nem csak azért teszi meg ezeket, mert esetleg élvezetét leli bennük, hanem mert számára ez nem jelent erkölcsi problémát, képtelen arra, hogy annak, akinek kárt, fájdalmat okoz, azzal együtt tudjon érezni.

Esetedben pont fordítva van, neked nagyon erős bűntudatod, lelkiismeret furdalásod van egy olyan cselekedettel szemben, amit még csak el sem követtél, pusztán gondoltál rá, amivel ténylegesen senkinek nem okoztál semmiféle fájdalmat.

Kamasz korban vagy. Ennek a kornak jellegzetessége, hogy az ember sokszor nem érez, nem gondolkodik, nem viselkedik normálisan. Kamaszkor előtt is van öntudata az embernek, megért dolgokat. De alapvetően mégiscsak mások által lefektetett szabályok szerint viselkedik, maximum érzelmi szinten viszonyul hozzá, érzelmi indíttatásból bújik ki egy-egy szabály, kötelezettség alól – mert nem tetszik –, vagy érzelmi indíttatásból nem teszi meg ezt (mert fél a következményektől). Kamaszkorban viszont az ember elkezdi ezen szabályokat, szokásokat értelmezni is. Immár nem csak érzelmi indíttatásból reagál, hanem mentális, gondolati szinten. Nem csak nem akar tanulni, hanem érveket is felsorakoztat, megkérdőjelezi, hogy a tanulás fontos-e, stb… A kamasz szkeptikus, lázad, megkérdőjelez, felrúgja a játékszabályokat, megpróbál maga irányítani, a maga által lefektetett szabályokat keresztülverni.

Mindez megtörténik tudatos szinten is. De megtörténik tudatalatti szinten is, az agy is képes arra, hogy addig elképzelhetetlen gondolatokat, érzéseket hozzon felszínre, akár az alapszemélyiséggel teljesen ellentétes, ijesztő dolgokat is. A hormonháztartás felborulása sem kedvez ennek.

Nem kell különösebben aggódni. Eszedbe jutott egy ilyen gondolat, próbáld megrágni, hogy nyilván te nem tennél ilyet, és lapozz tovább. Az igazi probléma az, ha beleragadsz ebbe a gondolatba, folyton vissza-visszatérő gondolatként kering a fejedben, szorongássá, frusztráltsággá válik benned. Na az már probléma, akár egy komolyabb depressziót is előidézhet. Hogy mit teszel, az a te racionálisan kialakított döntésedtől függ. Nyilván ha te nem akarsz megtenni valamit, akkor nem fogod megtenni. Attól nem leszel pszichopata, hogy néha furcsa gondolatok jutnak az eszedbe. Ha túl gyakran, az már inkább problémásabb.

Például nincs az a szülő, akinek életében legalább egyszer ne jutott volna eszébe, hogy most ténylegesen megfojtja a gyerekét. Van, aki bevallja, van aki nem, van akiben meg annyira disszonáns ez, hogy mélyen eltemeti a tudattalanjába. De ez csak egy pillanatnyi dolog, természetesen a legtöbb szülőnek esze ágában sem lenne ezt megtenni, ha úgy alakul, inkább az életét áldozná a gyerekéért.