Szerettél már valakit annyira, hogy ha továbbált örültél neki, hogy boldog annak ellenére, hogy te szomorú vagy?

Nem.. még nem. és magamat ismerve sosem fogok ilyet érezni, lehet , hogy emiatt önző vagyok vagy nem tudom.. el sem tudnám képzelni, h milyen érzés ez..

Miért Te most boldog vagy, mert a szerelmed mással boldog?

20/L

Igen. Nem. Talán. Azt hiszem.

Örültem, hogy boldog, még ha el is hagyott (de azért közben pont annyira sajnáltam saját magamat is). Egész életemben egyetlen ilyen személy volt, több nem is lesz, egyszerűen nem ilyen típus vagyok. Azt hiszem, ő egy... boszorkány volt. Igen, boszorkány. Aki egy hozzám hasonlóan önző és egoista emberből képes ezt kihozni, annak tutira varázsereje van.

Hát nem tudom, őrülten szerelmes voltam, még mindig szeretem. De ez már évekkel ezelőtt történt. Szóval ő tovább állt, és az egyik legjobb barátnőm nyújtotta neki a vigaszt! Nagyon fájt, iszonyatosan, de nem adtam a tudtára! Amikor velük kellett lennem nyomtam a jó pofit pedig majd megszakadt a szívem és észre se vették.. De amikor láttam rajta, hogy boldog nem is érdekelt, hogy nem mellettem az..

Azóta teljesen más vizekre utaztunk mindhárman, ám én a fiúval mostanában sajnos sűrűbben összefutok, és már 3x elsírtam magam, miután már nem látta az arcomat. (Az utca kellős közepén bőgtem) És volt amikor annyira megnézett, hogy "hű milyen jó nő lett" akkor pedig egész nap kacarásztam az arcán. Még mindig nem felejtettem el, és bármikor újra vele tudnék lenni!

Nem tudom, hogy miért érzem ilyen biztosan és honnan árad, de életem végéig szereti fogom!