Miért félek a sötétben?

Velem is előfordul. Én sem betörőktől meg csúnyabácsiktól félek...hanem vmi többtől.Pedig nem vagyok félős, és imádom a horrort, és rengeteget láttam már. Azt hiszem túl élénk a fantáziám is hozzájárul...és lehet, hogy Neked is.

Az ember alapvetően fél az ismeretlentől. És mivel sötétben nem látunk, az a legnagyobb ismeretlen.

Üzenem annak, aki beszólt, h nagy a pofija, és hihetetlen menő, hogy így beszólt egy kérdésre...

Vegyél egy mély levegőt, és gondolj arra, hogy nem bánthat semmi. :)

Egyébként, mivel ha sötét van, az egyik érzékszervedet nem tudod hasznosítani, és ettől is megijed az ember.

Ha nem látsz, nem tudod mi történik...és ezért olyan félelmetes, ha sötét van. :)

Én is így vagyok - igaz, én 13 éves vagyok, lány - de csak azóta félek, mióta a szüleim elváltak (7 éve), és meghalt Anyukám élettársa (2009-ben). Különben éjjel, amikor kimegyek WC-re, kezetmosni, én sem merek belenézni a tükörbe, nem tudom, miért. Szóval, nem vagy egyedül! Próbáld úgy leküzdeni, hogy gondolj arra: nappal sincs ott senki, és nem is bánt, miért bántana éjjel!

Sok szerencsét!

A szellem-démon-dolog kapcsán:

Mikor láttál? Hanem, ki látott? Ismered?

Nem mindegy, hogy mit honnan tudsz. A rendes tudásunknak is kilencven-sok százaléka ellenőrizhetetlen számunkra, összesen azért hisszük el, mert általunk hitelesnek ítélt forrásokból származnak. Ez meglehetősen nagy valószínűséggel mégis helyes így, de természetesen a kételyek mindig is a fejlődés legelső hajtóerejét jelentették. Tedd, amit akarsz. Hidd, amit akarsz. Hallgass csak a széles körben elterjedt tudományos nézetekre, vagy hallgass minden pletykára. Feltételezd azt, hogy mindenki hazug, vagy azt, hogy az érdekességekből annyi van, hogy ennyi embernek már jó része igazat mond. Nem én fogom ledönteni a világképedet. De néha gondolj arra, hogy nem mindig a könnyű út visz az igazság felé. Lehet, hogy tényleg önszántadból, szabadidődben utána kell járnod dolgoknak, igen komoly időráfordítással. Az az előnye meglesz, hogy a trónörökösöd miért-rohamait a bölcsek nyugodt, türelmes, csendes és tömör igazmondásaival formálod emberhez méltó, kiegyensúlyozott gondolkodásra való hajlammá a csöppségben. Elvileg így a nagy többség előtt is bölcs típusként jelensz meg, még ha nem is bölcsként. Megterhelni nem fog, legalábbis sokkal kevésbé, mint a jelenlegi önkorlátozás, mely szerint (egyebek közt) elő nem vennél heti három könyvet, nemhogy elolvasnád, főleg nem magad válogatnád össze, hogy "na ez egyáltalán nem érdekelt soha, viszont úgy tűnik, hogy nem biztos, hogy hülyeség". Ez a módja annak, hogy a félelmeidet visszahelyezd eredeti, hasznos funkciójukba, az életösztön szolgálatába.