Mit gondoltok erről?

Közösségben élünk. Az életünk, sorsunk ezer szállal kötődik másokhoz. Hogy mások mit gondolnak rólunk, az fontos, mert kihat az életünkre. Fontos, mert a többi ember ezáltal tükröt mutat nekünk, amiben olyan dolgokat is megláthatunk, amit amúgy nem. Nem véletlen, hogy egy felmérésben arra jutottak, hogy a kommunikációnknak majdnem a 2/3-a arról szól, hogy másokhoz való viszonyokról beszélünk. „És akkor ő azt mondta, mire én azt mondtam, mire ő ezt csinálta, mire én ezt tettem.” Erről beszélünk, mert kíváncsiak vagyunk, hogy akinek mindezt elmeséljük, az helyeslően bólogat, vagy éppen ráncolja a szemöldökét. Kvázi minden ilyen élménymegosztásnál referenciát keresünk, hogy más is így tett, beszélt, gondolkodott volna-e, vagy mi csináltunk valamit nem megszokott, vagy hibás módon.

De a közízlés, közvélekedés nem értékmérő. Van, amiben az emberek zöme helyesen gondolkodik, és van, amiben az emberek zöme helytelenül gondolkodik. Ugyanígy az egyes emberek véleménye sem feltétlenül helyes.

Teljesen figyelmen kívül hagyni mások elvárásait, véleményét, kritikáját, tanácsait, és csak a saját fejünk után menni, az pont annyira hiba, mint teljesen megfelelni mások elvárásainak, megfogadni mások minden tanácsát.

Mások véleményét mindig érdemes odafigyeléssel meghallgatni. Érdemes megérteni, hogy egy-egy vélemény, kritika, tanács milyen világképből, értékrendből fakad, milyen szándékkal születik meg. Ha valami nem érthető, érdemes rákérdezni is, hogy miért gondolja az és úgy, ahogy. Utána meg kell vizsgálni, hogy az adott véleményből mi az, amit képes vagy belátni, megérteni, és mi az, amit megint csak jól átgondolt, jól megindokolható módon mégis inkább máshogy csinálsz, mint ahogy azt mások szeretnék. A lényeg, hogy amit teszel, azt mély megfontolásból, mások számára megindokolható módon tedd. Akinek ez nem tetszik, azzal meg lehet értetni, hogy te milyen értékrenddel bírsz, abban miért az a helyes, amit te teszel, és miért gondolod ezt jobbnak, helyesebbnek, mint amit más várna el tőled.

De ennek racionálisan kell lezajlania. Csak hát a legtöbbször nem azért nem fogadjuk el pl. mások kritikáját, mert racionálisan végiggondolva mi máshogy gondolkodunk a dolgokról, hanem pusztán azért, mert számunkra nem tetszik. Tanulj többet? Oké, lehet racionálisan érvelni mellette. Meg lehet ellene is érvelni. De az nem jó, ha azért nem felelsz meg ennek az elvárásnak, mert nemes egyszerűséggel nem tetszik az, hogy többet kellene tanulnod. Ha az érzelmek veszik át az irányítást az értelem felett, abból az esetek jó részében hosszútávon csak szenvedés fog születni.

Igazad van. :)

Mindenkinek úgysem lehet megfelelni. Aki pedig ezen van, az valóban feladja saját magát.