Hogyan lehet a halállal együttélni?

...talán a halál mibenlétét megismerni kellene...vagyis a megfelelő kérdések feltétele, és az azokra adható válaszok, és azoknak elfogadása...szóval nagyon összetett!

...nem írtad meg, hány éves vagy, hogy ilyen kérdés foglalkoztat...de nyilván jó oka van...ha megismered a halált, lehet, hogy többé már nem fogsz félni...kívánom, hogy rátalálj a kérdésekre és a válaszokra is!

Kedves Kérdező!

...akkor leírnám neked, hogy rengeteg titok övezi a mi földi emberlétünket, ezek között a halál kérdését is. Nagy kérdés az, hogy mi, vagy ki is az ami (aki meghal, és maga a halál mit is jelent.Nézz körül a természet is rámutat, igaz csak a fizikai test valójára, amely azt mutatja, hogy ha a testből az élet elszáll, akkor a fizikai forma felbomlik, visszatér a földbe, annak alkotójává válik, majd ismételten formát vesz föl (mezőgazdaság), amelyet az élők elfogyasztván növekednek, ill. a testek fűtőanyagaként működnek....de ez csak a fizikai (földi) testek, létformák sorsa, Van az a valami, ami létbentart minket, ez pedig a lélegzet, a légzés, amikor is a lélek átjárja a fizikai testeket (mindegy, hogy növény , állat vagy emberi létforma, mind lélegzik, vagyis eképpen ÉL.)

A növény és az állat nem gondolkodik, de lélekzik, az ember viszont gondolkodni is képes, azaz az embernek esetlegesen (mert nem minden ember képes a gondolkodásra :(...na de félre a viccel) szelleme is van, egonak mondjuk, ami szabad döntésekre predesztinálja őket az élet dolgaiban...vagyis amíg él, lélegzik a földi létforma, addig sok kérdésben szabadon, az ő értelmessége szerint dönthet, hogy hogyan és miképpen éli az életet amely a földi létformában neki adatott....mondhatnám azt, hogy a lélek (ami átal élő, és ami áthatja a test haláláig) tanul az emberi létformában szeretni, és más lelki kincseket szerez.Vagyis a lélek örök, csak körforgásban van...amolyan életenergia, amely hasonlóan működik, mint a számunkra is érzékelhető eső, csapadék.Lesüllyed,majd elpárolog, közben élteti a szomjúhozókat, majd ismét csapadékká válva ismét lehullik. Szóval ilyen a lélek (-zet)...az emberi tudat (ego)pedig az eltöltött élete fejlettsége(választásai, döntései) - szerint a túlvilágon tovább él...ki így, ki úgy. Vagyis a halállal még semminek nincsen vége, éppen ezért érdemes komolyabban foglalkozni azzal...bizonyára nem véletlen az sem, hogy nálad ennyire előtérbe került az a kérdés, kapacitál arra hogy foglalkozzál vele.

Meg kell nyugtassalalk, ha valakit valóban szeretsz, és nem önmagadat sajnálod az elveszítése miatt, kkor soha nem fogod elveszíteni, mindig veled marad, igaz nem kézzelfogható formában, és amikor majd te is átkelsz a túlsóoldalra, akkor minden valószínűség szerint találkozni fogsz szeretteiddel, mi több ők fognak téged majd várni, azon a napon.Annak aki csak a földi életet látja valóban nehéz ezt az "elmúlást" elviselni, ezt hívják gyásznak, amelyet meg kell élni (a számvetés ideje az elhunyt személyével kapcsolatban és a magam kérdéseinek föltételére, majd a válaszok keresése,amelyek lezárhatják a gyász idejét, és az élet megy majd tovább, megszokjuk a szeretett hiányát, és jönnek az életünkbe új szereplők, szeretettek, az élet útja folytatódik, csak kis időre elválunk azoktól akiket elveszítettünk.

Szóval az életnek ez a rendje, amely nem megváltoztatható, hogy megszületünk (mint kis állatok, mert akkor még nem tudunk gondolkodni az elménnkkel), majd a megfelelő időben (amikor megérik a gyümölcsünk) az utolsót lélegezzük a földi világban, és változik számunkra is a világ (gondolj arra, amikor a hernyó bebábozódik és tejesen felbomlik a burkon belül, és újjáalakul, amikor ismét kinyílik a burok egy teljesen más forma,- pillangó- repül ki abból.

Szóval velünk is titokzatos dolgok történnek, és -noha megértem hogy félsz - el kell fogadnunk, mert nem tudunk változtatni azon, de ha megértjük, legalábbis részben, hogy mi is az a jelenség (halál)akkor könnyebbé válik mind az elfogadás, és a félelem is csitul...ezért javasoltam, hogy próbálj megismerkedni a jelenséggel, hogy félelmeid csillapítsam, és hogy légy vidám, és bizakodó, mert Isten Szeret.

üdvözlettel

Az előző vagyok...csak "dióhéjban" próbáltam adni néhány ismeretmorzsát ...ez nem pótolja a te kutatásodat, keresésedet.Bátran keresd a kérdéseidre a válaszokat, mert ez nagyon fontos, hogy ne félj, ne félelemben éld az életed.

üdv.