Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mihez kezdjek az életemmel?

Mihez kezdjek az életemmel?

Figyelt kérdés

3. éve szenvedek már a második egyetemen, természettudományt tanulok. A legelső, kezdeti motíváció már régen nincs meg, és most amúgy semmi sem. Eljutottam oda hogy elmentem pszichológushoz pár hete, voltam még kétszer és elmondtam a problémámat kétféle megközelítésből.

Az első, ha csak emberi léptékkel próbálom megközelíteni, egyfolytábban csalódom mindenkiben, senki sem ér rá semmire, egy barátomon kívül nem bízom meg teljesen senkiben, egyedül érzem magam.

A második, ahova sajnos a tanulmányaim során jutottam el, az a teljes kilátástalanság érzése. Képtelen vagyok elfogadni hogy sohasem fogom megtudni mi a létünk értelme, mi ez az anyag maga. Így sajnos teljesen hiábavaló az egész, ha egyszer úgyis vége van mindennek, minek erőlködök én itt, egyedül. A túlélésról szól minden, mindenki eltiporja a másikat az önzőségével, lustaságával.


Azt mondta a pszichológus, hogy találnom kellene valamit, amivel elterelem ezekről a gondolatokról (a valóságról) a figyelmemet. Csak így elég nehéz, hogy ezeket kellene tanulnom. Nagyon sajnálom hogy ez így nem megy, november óta be se járok, semmi értelme az egésznek. Másrészt ezt előtte is gondoltam, ő csak megerősített hogy ez az egyetlen megoldás, amitől még jobban csak elkeseredtem. Nem élvezek semmit igazán, nincs semmiben örömöm, próbáltam kikapcsolódni, elmentem túrázni egy ismerősömmel, de egy szenvedés volt az egész, azt hittem megpusztulok közben, és utána sem éreztem semmi jóleső fáradtság érzést mint régen. Legjobb lenne ha fel se kelnék holnap, úgysem emlékeznék rá. 24/F


2018. dec. 19. 20:24
1 2 3
 1/30 anonim ***** válasza:
64%
Szerintem nem hozzád illő szakot választottál. Foglalkozz inkább a kvantumfizikával. :-)
2018. dec. 19. 21:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/30 A kérdező kommentje:
Szerintem inkább valahova teljesen máshova kellett volna mennem, zene, vagy valami nyelvi szak.
2018. dec. 19. 21:27
 3/30 anonim ***** válasza:
64%
Igen, a zene valóban jó a lélekre viszont én is csak sokkal később jöttem rá hogy a zenével szórakoztatni kell és ez nekem nem megy a depis hozzáállásommal.
2018. dec. 19. 21:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/30 A kérdező kommentje:
#3 Sok olyan zene és stílus is van ezen belül, ami kimondottan depis, és így is rengetegen kedvelik, nem csak boldog zene létezik. Mostanában már zenét se hallgatok szívesen, mert tudom, ha valaha jobban leszek, úgyis megutálom a most hallgattakat, és soha nem akarok rájuk emlékezni.
2018. dec. 19. 21:42
 5/30 anonim ***** válasza:
0%

Nem pszichológushoz kéne menned, hanem pszichiáterhez...


Gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát igénylő depressziód van. El kell ismerned csak, hogy az agyad nem úgy működik genetikailag és neurohormonális szinten ahogy kéne.


Ez csak rosszabb lehet, ha nincs kezelve... és öngyilkossághoz is vezethet, de ami valószínű, függőségek kialakulásához - alkoholizmus, drog stb... és végül hajléktalan leszel, mert dolgozni sem fogsz tudni így.


Ami pedig a felfogásod illeti, ötletem sincs hova jársz, vagy milyen szakra... de az egy kalap szar akkor.


Ha ennyi idő alatt sem esett le, hogy a természettudomány nem arról szól, hogy az élet értelmét kutassa, akkor sajnálom... akkor rossz helyen ülsz. Vagy filozófiára kellett volna menjél, vagy kamu kérdés.

2018. dec. 20. 00:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/30 A kérdező kommentje:

#5 Ha nem is az értelmét keresi, de a kialakulásával mindenképpen foglalkozik, viszont erre is csak elképzelések vannak, senki sem figyelt még meg olyat, hogy élettelenből élő alakul ki. Ahova járok nem egy kalap szar, legalábbis a többieknek biztos nem.

Úgy írod hogy "el kell" ismernem a neurohormonális problémámat, mintha én ennek a lehetőségét tagadnám, de mivel te a távdiagnosztizációra is alkalmas orvosi diplomáddal ennyire pontosan megállapítottad, ebben már biztos vagyok.

A pszichológusnak is mondtam, hogy visszatekintve én elég könnyen válhattam volna valami alkoholista, drogos lezüllött alakká, mégsem jutottam idáig. Öngyilkos sem akartam sosem lenni, mert még bennem van a remény hogy jobb lesz. Egyébként kinek lenne rossz ha megtenném? Nekem ugyan nem, legfeljebb a családtagjaim számára, meg akiket ismertem, aztán 1-2 emberöltő múlva senki sem emlékezne rám, de előbb utóbb az egész bolygóra sem amikor majd felégeti a Nap. Nevetséges színjáték az egész, sosem fogok tudni ebbe beletörődni, nem is várom már hogy megértsen más, annak örülnék inkább ha valahogy valami csoda folytán megtérnék vagy belefeledkeznék valamibe erre a maradék pár évre.

2018. dec. 20. 00:53
 7/30 anonim ***** válasza:
26%

Tipikus unatkzozó Y generációs mamahotellakó forma vagy.


Rég ki kellett volna rúgjanak otthonról, hogy a saját lábadon élj meg. Akkor időd se lenne fotelfilozofálni.


Lehet én is pont ilyen voltam huszonéveim elején. Aztán elköltöztem és felnőttem. Amikor már azon múlt az egyetem befejezése, hogy milliós tandíjat kellett volna fizessek, akkor nem volt már időm agyalni ilyen f...sságokon.


Összemérhetetlenül nevetségesek az életproblémáid, úgyhogy szépen szedd összefelé magadat különben csúnya zakó lesz.

2018. dec. 20. 01:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/30 A kérdező kommentje:

#7 El tudnék én menni a lidl-be is pénztárosnak havi 300-ért, ezzel a diplomával se keresnék többet itthon, a kérdés hogy élvezném-e. Nem fogok itt nagyzolni, de egy éve olyan célt tűztem ki magam elé, amire nem sokan vállalkoznának az életben, sikerült is elérnem, csak aztán sajnos az ellenkező hatást váltotta ki nálam mint egy normális embernél, azóta még jobban szétestem. Várom a következőt, tudom magamról hogy képes vagyok arra amire elszánom magam, de jelenleg nem tudom merre induljak.

Ha meg csúnya zakó lesz, akkor kérlek menj vígasztalni majd anyámat, mondogasd neki is hogy egy ilyen életképtelen nyomorékot sikerült szülni és nevelnie mint én.

2018. dec. 20. 01:32
 9/30 A kérdező kommentje:
Én nem mondom azt hogy nekem rendben van az életem, de szerintem annak sem, aki éjjel egykor egy ilyen oldalon így, ebben a formában velem veszekszik.
2018. dec. 20. 01:37
 10/30 anonim ***** válasza:
8%

Veszekszik a halál :D egy PhD-s tárgy vizsgájára készülök épp... én csak kikapcsolódni járok ide a term. tud rovatba.


Tudod én már túl vagyok egy-két zakón a tudományos munkában, de abban biztos vagyok, (és 23 évesen is biztos voltam), hogy ez az amit akarok csinálni. Ezért végeztem el az egyetemet, minden nap ezért küzdöttem.


Feltehetném én is a kérdést, minek feszegetjük az emberiség és az orvostudomány határait, ha úgy is meghalunk egyszer?

Minek megérteni az agyműködést, amiről minél többet tudunk, annál inkább óriásira duzzad a teljes halmaz?


Ijesztő lenne? Hiszen ez a legkomplexebb ismert struktúra az Univerzumban.


Igen eleinte ijesztő... aztán ahogy elmélyedsz a tudományban a félelmet felváltja a tisztelet és az elfogadás - hogy rohadtul ki kell használni azt az időt amíg itt vagyunk, mert a felfedezésnél nincs csodálatosabb dolog. Igen jó érzés amikor valami olyasmit csinálsz amit még soha senki a világon, 8 milliárd emberből. Ha eredmények is születnek belőle, akár csak egy mechanizmus megértése, vagy akár egy szabadalom, találmány ami valamit jobbá tesz a világbam... nem hiszem el, hogy ez nem múlasztja el a rettegésed az ismeretlentől.


Ha ilyen gondolataid vannak, tényleg unatkozol. Sajnálom, hogy feladtad az egyetemet... mert az egyetem nem szól az égegyadta világon semmiről.

2018. dec. 20. 02:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!