Az utóbbi 3-4 hónapban azt vettem észre, hogy egyszerűen a hideg ráz az összes gyerektől. Undorodom tőlük, “idegességrt” váltanak ki belőlem. Idegesít, ahogy rohangálnak, nem tartom cukinak, ahogy gügyögnek, a kb 8 év alatti gyerekektől a falra mászok. 25 éves nő vagyok komoly kapcsolatban, szeretnén majd mi is gyereket de tartok attól, hogy rossz anyuka leszek, esetleg a saját gyerekem is irritálni fog. Létezik ilyen? Lehetséges, hogy a saját gyerekemet örömmel fogom szoptatni meg szeretgetni? Mert ezektől a gondolatoktól most még csak idegességrt, szinte “agressziót” érzek.
2019. febr. 4. 00:37
1/6 anonim válasza:
Hát rengeteg olyan ember van, aki a saját gyerekét imádja, de senki másét nem tudja tolerálni.
Van egy ilyen mondás is: a gyerek olyan, mint a fing... másét büdösnek tartjuk xD satöbbi.
Ha lesz sajátod, úgyis feltámad az anyai ösztön és igen szuper anya leszel attól még, szóval szerintem ez az egész dolog ne zavarjon.
2019. febr. 4. 00:58
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
Sosem voltam "dada" típus. Nem akartam gyerekeket dajkálni, nem rajongtam körbe őket. Ha a férjemmel elmentünk pl fürdőzni, mindig a gyerekmemtes övezetet választottuk. Aztán lett két kisfiúnk, akiket imádok. Őket szeretem dajkálgatni, dögönyözni, puszilgatni. Ha megyünk vhova 4esben, más gyerek viselkedése van hogy zavar. Na meg fura, de más gyereket nem tudnék pl átpelenkázni, mert gusztustalannak tartom. Az enyémeket simán. És ami még nagyon más, hogy régen az újszülötteket bocs, de kicsit csúnyácskának tartottam. A gyerekeim születése óta gyönyörűnek látom a kis redőket is.Érdekes. Szerintem nálad is a két dolog teljesen eltérő. Majd meglátod, ha lesz gyereked.
2019. febr. 4. 01:32
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 anonim válasza:
Nem mindenkiben támadnak fel az anyai ösztönök. Van olyan ismerősöm, aki mindig is utálta a gyerekeket. Terhes lett, el akarta vetetni. A pasija akarta a gyereket, a környezetében mindenki jött a "sajátoddal más lesz, biztos szeretni fogod". Hát nem így lett. A terhessége alatt is utálta a gyerekét. A szülés után még szoptatni se volt hajlandó. Ráhagyott mindent az apára (tápszerezés, pelenkázás, fürdetés, stb.), ő meg visszament dolgozni. Onnantól rengeteget dolgozott, hogy minnél kevesebbett kelljen a gyerekkel lenni. A gyerek sírása kikészítette, meg a létezése is. Természetesen a kapcsolatuk is ráment erre. Azóta az ismerősöm nem is látta a gyerekét (nem kíváncsi rá).
Ne hallgass senkire, csak a saját érzéseidre. Ha még bizonytalan vagy, várj még. Ki fog alakulni, hogy mit is szeretnél. És bárhogy is fogsz érezni/dönteni, az lesz a helyes.
2019. febr. 4. 02:18
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
Ennyire rég voltál gyerek? Mert hogy mindenki volt
2019. febr. 4. 07:33
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 anonim válasza:
Elvileg a saját gyereket nem látja irritálónak a leggyerekutálóbb sem. Legalábbie engem is ezzel szoktak 'motiválni' miközben hasonlóan érzek, mint a kérdező.
Valamelyik nap egy bevásárlóközpontban pl nagyon idegesített az, hogy egy gyerek úgy üvöltött, hogy az már nem sírás volt, hanem hörögve krákogás, mintha kifordulna a torka a helyéből. Át is álltam másik sorba.
2019. febr. 4. 07:35
Hasznos számodra ez a válasz?
6/6 anonim válasza:
Én nem apellálnék erre, hogy majd a saját gyereked szeretni fogod. Hisz nem semleges vagy a gyerekekkel, hanem utálod őket. Szerintem a sajátodat se tudnád szeretni, hisz árad a gyűlölet a kérdésedből.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: