Íratja vagy írassa?

1. íratja - kijelentő mód

2. írassa - felszólító mód (+ feltételes)

1. A tanár úgy döntött, hogy mégis megíratja a dolgozatot.

2. A tanár nem tudta eldönteni, hogy megírass a dolgozatot, vagy ne.

* 2. A tanár nem tudta eldönteni, hogy megírassa a dolgozatot, vagy ne.

lemaradt egy 'a'.

Az első válaszoló nagyjából jól leírta a helyzetet, én annyiban korrigálnám, hogy nem kell lennie feltételes jellegnek lennie benne. Pl.: Tanárnő, ne írassa meg a dolgozatot!

Viszont hozzá kell tenni, hogy más a helyzet az írás és más a beszéd esetében. A beszédet és annak megértését intuitív módon tanuljuk meg, sokkal automatikusabb. Az írás és az olvasás viszont tudatosan tanult tevékenység, kevésbé automatikus. Az írásnak megvannak az írott szabályai. Bár ezek sem jogszabályok, törvény nem tiltja, hogy a babfőzelék szót három f-fel bafffőzeléknek írd, nincs büntetési tétele egyetlen jogszabályban sem, hacsak az nem számít büntetésnek, hogy mások nehezebben olvassák el azt, amit közölni szeretnél, vagy hátrányba kerülsz egy álláshirdetésre jelentkezésnél, ha az önéletrajzodban követsz el tucatjával helyesírási hibákat.

A beszédet viszont intuitív módon tanuljuk, gyakran nem is ismerjük a szabályszerűségeit, pl. nagy valószínűséggel nem tudod megmondani, hogy a magyar nyelvben hányféle rendhagyó igeragozás létezik, míg ha később idegen nyelven tanulsz, akkor az idegen nyelv nyelvtanát is tudatosan tanulod. A beszélt nyelvnek emiatt vannak mindenféle változatai, hogy ki hogyan beszél, abban szerepet játszik, hogy melyik tájnyelvet tanulja meg, szerepet kapnak családi, sőt egyéni sajátosságok is.

A „suksükölés” – ami bizonyos esetekben szukszükölés, csukcsükölés, pl. elossza vs. elosztja, ordítsa vs. ordítja – néhány tájnyelvben, tájszólásban gyakori jellegzetesség. A sztenderd nyelvhez képest ezt lehet tekinteni nyelvhelyességi hibának, de nem biztos, hogy ez minden tekintetben jó hozzáállás, mert ez a nyelven belüli változatosság része, nem feltétlenül kiirtandó, kijavítandó. Egy országos elérésű rádióban lehet követelmény a sztenderd nyelvhasználat, és ott még valamennyire érthető ennek a megkövetelése, bár lehetne ellenérveket is felhozni. Viszont ha egy csak Palócföldön fogható rádióban egy bemondó palóc tájszólásban beszél, az nem feltétlenül hiba, nem feltétlenül javítandó.

Más megközelítésben egy palóc ember beszéde számtalan ponton tér el a sztenderd nyelvhasználattól. Pl. á hangot ejt a helyett, az a hangot is máshogy ejti. Vagy nem azt mondja, hogy Tiborral, hanem azt, hogy Tiborval, nem azt mondja, hogy „folytatjuk az adást”, hanem azt hogy „folytassuk (sic!) a (sic!) adást”. De mondhatjuk azt, hogy a palóc ember nem jól tanulta meg az _anyanyelvét_? Neki ez a az anyanyelve, és magyar nyelv ez is, még ha annak egy sajátos változata.