Hogyan jöjjek rá, hogyan kell élni?

Sziasztok éjjeli baglyok, kezdeném a bemutatkozással. 16 éves, tizedikes gimnazista volnék aki előtt még bőven ott áll a nagybetűs ÉLET. Jaj, nagyon nem jó pillanatomban írom ezt a kérdést mert mindjárt elsírom magam. Sok minden kavarog most a fejemben, nem is tudom először mivel kezdjem.

Nos, talán, mint említettem gimnáziumba járok, nem csak azért mert hű de okos vagyok, de azért is mert fogalmam sincs mit szeretnék kezdeni az életemmel. Elképzelésem sincs, hogy a politika, a média, az egészségügy, a kereskedelem stb. világába tervezek-e belefolyni. Egyikben sem tudom elképzelni magam, hogy éveken keresztül örömmel csinálnám. Ez pedig eléggé kétségbeejtő, olyannyira, hogy gyakori kérdéseken kötöttem ki.

Másodszorra, mint említettem egy kisvárosban lakok és tanulok. 8.-ban gondolkoztam azon, hogy elmegyek nagyobbacska városba és kollégista leszek, de nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy itt hagyjam a családi fészek melegét. Ezt utólag nagyon megbántam, úgyérzem jót tett volna nekem egy ilyen változás, hogy megtanuljam feltalálni magam egyedül is. Így utólag arra is rájöttem, hogy imádok rajzolni és színészkedni, de egyik sem olyan ágazat amit egy gimnázium után elvárnának a szüleim és amiből Magyarországon jó keresetem lenne. Tehát végülis szívesen lennék illusztrátor vagy színésznő, de egyik sem olyan állás amiből megélhetnék. Javítsatok ki illusztrátorok és színésznők ha butaságot írtam.

Végül a harmadik problémám. A tanácstalanság miatt ami már 8. osztály óta űz teljesen úgy érzem, hogy feleslegesen élek. Semmi hasznosat, érdembelit nem csinálok. Elmegyek iskolába, hazajövök tanulni és újra. Üresnek érzem magam. Vannak pillanatok amikor boldog vagyok, de úgyérzem, hogy ha nem döntöm el lassan, hogy kb mit szeretnék kezdeni az életemmel akkor lekésem.

Ez teljesen katyvasz lett, meg is mutatja, hogy mennyire összekuszálódtak a gondolatok a fejemben. De köszönöm ha elolvastad, reagálnod sem muszáj, attól jobban érzem magam, hogy ezt végre ( először ) kiírtam magamból.