Baj ha nem barátkozok senkivel és zárkózott, magamnak való vagyok? 19l

Egyáltalán nem baj, Kérdező - én is ilyen vagyok!

Az időm 99 százalékát egyedül töltöm, programokat is csak magamnak szervezek, és ha kimozdulok, akkor is olyan helyekre járok, ahova élő ember nem teszi be a lábát.

Ahogy mondod: mióta tele lett a világ hazug képmutatókkal, sokkal jobban megéri egyedül lenni. Iszonyatosan hosszú idő kell ahhoz, hogy megbízzak valakiben, még több ahhoz, hogy párkapcsolatot alakítsak ki véle.

A magánynak is megvannak a maga előnyei: rengeteg olyasmire jut időm, amit egyébként a társaságban forgolódás venne el, ráadásul még hasznot is hoznak, nincs hát okom rá, hogy rosszul érezzem magam. Van egy remek számítógépem jobbnál jobb játékokkal, van egy csomó megoldandó feladat, és lényegében többre nem is vágyok. Introvertáltnak lenni sokkal de sokkal jobb!

De, baj.

Később, érettebb fejjel még megbánhatod, hogy fiatalabb korodban nem gyűjtöttél annyi társasági élményt, amennyit tudtál volna. Lehet, hogy 5-6 év múlva már igényelni fogod őket.

Bocsi, hogy én nem osztom az introvertáltkommandó véleményét, de én azt mondom, hogy inkább kockáztass és ismerkedj, barátkozz. Akkor megvan az esélyed, hogy olyan emberekkel, élményekkel leszel gazdagabb, amelyekkel te magad is többé és teljesebbé válsz. A csalódás lehetősége persze mindig benne van a pakliban, de ez minden másra is igaz, nem csak a barátkozásra.

Ha mindenhez úgy állsz hozzá, hogy "hát inkább bele se fogok, mert lehet, hogy nem úgy alakul majd, ahogy szeretném", akkor sohasem fogsz előrébb jutni az életben.

"introvertált kommandó" - jópofa vagy!

A saját példámon okulva, a Kérdező semmit nem hagy ki azzal, ha nem gyűjt társasági élményeket. Nagyon nem mindegy, miféle élményekkel lesz gazdagabb. Miből gondolod, hogy több lesz a pozitív élménye, mint a negatív? Vagy miért hiszed azt, hogy más emberektől csak jót tanulhat, és teljesebbé válhat? Ennek az ellenkezője is ugyanúgy igaz, a saját bőrömön tapasztaltam.

Annak pedig semmi akadálya nincs, hogy a Kérdező előrébb juthasson az életben, ez nem társaság, hanem elsősorban tudás függvénye. A siker záloga nem a nagy baráti kör és a minél nagyobb társaság. Sőt, aki más emberektől teszi függővé a saját boldogulását, az egész életében másokra lesz utalva, és soha nem lesz sikeres. Önerőből meg aztán főleg nem.

De akkor egy gyakorlati szemléltetés: azért tanulhattam ki a zeneszerzést, és az írást, mert nem volt társaságom, valamibe bele kellett fektetnem a kreativitást. Ez meg is térült, írtam egy aaaaaránylag jó tündéres kisregényt, és több mint 80 zeneszámot. Képes lettem volna-e erre, ha önfejlesztés helyett arra fordítom az időm, hogy társaságba járok? Nem hinném...

Szerintem ez attól függ, hogy miként éled meg te magad. Ha számodra nem hiányzik a barátok társaság, és nélkülük is úgy érzed, hogy teljes életet élsz, akkor nincsen probléma.

Amennyiben vágynál barátokra, de nem teszel semmit annak érdekében, hogy szerezz akár egyet is, nem próbálod leküzdeni a félelmeid, gátlásaid és nyitottabb lenni, csak gyötrődsz, az probléma, mert tönkre fogsz menni, először mentálisan, majd akár fizikálisan is.

Én is hasonló helyzetben vagyok, alig van pár barátom, igazán közel csak egy személyhez állok, alapvetően magának való típus vagyok, de az utóbbi időben úgy érzem, hogy nagyon vágynék legalább még 1-2 közeli barátra, akikre számíthatunk egymással.

Mintha csak én írtam volna ki a kérdést, a szívemből szóltál kérdező. Sajnos vagy sem, semmilyen emberi kapcsolat nem hullik az ölünkbe, igenis tennünk kell érte. Velem előfordult már párszor, hogy valakihez kezdtem közel kerülni a zárkózottságom ellenére is, de egy idő után eltávolodtak tőlem vagy fordítva. Legutóbb általános iskolában volt egy barátnőm, akivel nagyon jól megértettük egymást, majd a nyolcadikos ballagás végleg elvágta ezt a barátságot. Utána már hiába kerestem, írtam neki, látszott, hogy nem érdeklem. :( Azóta pedig egyáltalán a közelébe sem kerültem annak, hogy bárkivel is jó viszonyt ápoljak. Lehet, hogy ez nagyrészt az én hibám, de nagyon nehéz megváltozni és nyitottnak lenni, ha egyébként alapból nem vagy az.

A kérdésre válaszolva: Csak akkor baj, ha te magad annak érzed. Ne foglalkozz a társadalmi elvárásokkal! 18/L

"Valahogy mindig úgy hozta az élet hogy ilyenekkel volt dolgom."

Ez furcsa... Biztos, h nem miattad lett ez így? Például mert zárkózott vagy.

Amúgy igen, baj. Az ilyen embert a társadalom kiveri magából, mint egy tüskét. Változz meg , ameddig nem késő. Pszichológus talán segíthet, ha nem vagy szociopata

30F

"Az ilyen embert a társadalom kiveri magából, mint egy tüskét."

Egy olyan társadalomba, ami intoleráns idiótákból áll, öröm nem beletartozni.

Úgyhogy a kérdező csak jól jár azzal, ha a társadalom kiveti.

Az a baj, amit annak érzel, ne próbálj meg senkinek megfelelni saját magadon kívül.

Azzal semmi gond nincs ha valaki introvertált, én is az vagyok, nagyon nehezen engedek magamhoz közel embereket, évek kellenek hogy teljes mértékben megbízzal valakiben, volt egy pár negatív tapasztalatom. Sokat szenvedtem olyan barátok miatt akik hátba szúrtak mikor szükségem lett volna rájuk, de egy percig sem bánom hogy kockáztattam és ismerkedtem, mert így sosem ismertem volna meg a két legjobb barátnőmet, évek óta számíthatok rájuk mindenben, jobbá teszik az életem a programok és őrültségek, a tudat hogy ha van valami baj vagy csak unatkozok akkor bármikor hívhatom őket, és persze a legfontosabb az a rengeteg közös emlék.

Ahogy mondtam semmi baj nincs azzal, ha zárkózott ember vagy, egészen addig amíg boldog vagy.:) De megakadt a szemem egy mondatodon, hogy boldog lennél ha lenne 1-2 igaz barátod. Hidd el, bárki bármit is mond a személyes negatív tapasztalatai miatt, vannak még normális emberek a világon, akikben megbízhatsz, akikkel egy hullámhosszon lehetsz. Csak egyszer élünk és kár lenne pár évtized múlva úgy visszatekintened az elmúlt évekre, hogy nem kockáztattál mert féltél hogy megbántanak, szerintem ha egy nagyon kicsit is vágysz egy igaz barátra, akkor hülyeség lenne feladni a próbálkozást, kitartás kérdése hogy sikerrel jársz vagy sem.:)

20/l