Mindig kihasználtak,24 évesen sincs másképp. Mi lehet a hiba?

Világéletemben kihasználtak a barátaim.

Általános iskolában nem voltak, én voltam az eminens tanuló, nemigen barátkoztak velem. Gimnáziumban lett egy legjobb barátnőm, meg sok "haverom", akik az első adandó alkalommal kihasználtak(rámozdultak az akkori pasimra, akkor írtak, ha kellett valami).

Aztán jött az egyetem. Itt én nyitottam mások felé, de nem szívesen barátkoznak velem. Összehoztam egy társaságot első évben, igen, én, azóta külön facebook csoportunk van, együtt járunk bulizni, minden, de volt már, hogy nélkülem mentek el bulizni és nekem nem szóltak róla, hogy lesz, vagy pl. a legjobb barátnőm is csak magáról beszél, és ha én mondok valamit magamról, nem ír vissza. :)

Az egyik tanárral is jóba lettem(nem tanít, 30 éves), és ő is akkor hív, ha valami kell neki vagy unatkozik.

Ha meg én sem reagálok, akkor szépen nem keresnek, ennyi. Szóval nem érzik azt, hogy veszítenének velem valamit.

Barátnőim, akik kibeszélnek másokat, beszólogatnak, mocskosul beszélnek, őket imádják a fiúk-lányok. Mondok egy példát: legjobb barátnőm beírja a csoportba, hogy beteg, rosszul van, aztán mindenki nyalja a fenekét, hogy jajj szegény, vigyázzon magára, pihenje ki magát, látszik, hogy mennyire leterhelt, stb. Múltkor is én beírtam, és annyit kaptam, hogy jajj az nem jó. :D

Rólam mindenki azt mondja, hogy az egyik legjobb ember vagyok, akit valaha ismertek; jószívű, olyan ártatlan, naiv.

Édesapám is ilyen volt világ életében, és őt is mindig kiakarták használni, csak nem hagyta magát, de neki is nehezen akadtak igaz barátai.

Mit tehetnék? Elegem van, hogy mindig másokat hallgatok, hogy ez van az van amaz van, velem meg nem foglalkoznak.

Mit tehetnék, hogy ez ne viseljen meg így?

24/L