Szerintetek lehetséges beilleszkedni egy idegen országban?

Én erdélyi magyar vagyok, és 15 évesen kerültem ki Budapestre, család nélkül. Az otthoniasság érzetét csak akkor találtam meg legközelebb, mikor 20 évesen összeköltöztem a párommal. Azelőtt habár sikerült beilleszkednem (és csodák csodájára így is kaptam hideget, románozást, stb.) sokszor gondolkodtam, hogy "haza" megyek, mert tényleg nem éreztem olyan komfortosan magam, hiába fogadtak be. Nekem az otthon személyfüggő lett :) ha olyannal vagyok, akit szeretek, az nekem biztosítani tudja a legjobb, legkényelmesebb, legcsaládiasabb érzést - főleg nyilván ha már együtt lakunk.

De biztos vagyok benne, hogy nem érezném én se otthonosan magam itt a párom nélkül, ennyi idő után se.

Elöször is miért lenne egy angol, német, vagy holland rideg?

Ez kifejezetten ostoba általánosítás, errefelé sokkal emberibbek, mint a többség MO-on.

Másodszor miért ne lehetne beilleszkedni? Ha nem azt érted alatta, amit rengetegen, hogy az ottaniak éljenek úgy, ahogy te megszoktad - mert az nem beilleszkedés.

Emellett természetesen tudni kell az adott nyelvet, és nem csak annyira, hogy "ne lehessel eladni", hanem tisztességesen.

Akik "hazatérnek" vagy boldogtalanul élnek ott, azokkal van baj, nem a környezettel.

Én sok éve élek egy nyugati országban, eszem ágában sincs visszamenni MO-ra, és föleg nem a pénz miatt, hanem az emberek miatt.

Én - és sok ismerösöm is - itt vagyunk itthon és minden további nélkül befogadtak az itteniek is, csak természetesen nem "magyarosan" kell viselkedni, hanem emberiesen.

Az északiak ridegek? Honnan vetted ezt a butaságot? Már két éve itt élek Dániában, és ennyi céltudatos, önfeledten boldog és kalandvágyó embert még sosem láttam.

Idekint nyoma sincs a Magyarországon oly gyakori depressziónak és gyűlölködésnek.

Persze, nincs itt a családom és nem ideszülettem, de ugyanúgy otthonomnak érzem ezt a helyet, mert itt megtaláltam mindent, amit valaha szerettem volna. A helyi barátaim, barátnőim pedig semmivel nem kezelnek másképp, mint egymást, az pedig nyilván tény, hogy sose leszek dán. Na és? Attól még "alattuk" se vagyok, sőt.

21/L

Teljesen egyénfüggő.

Van aki még a saját hazájában sem tud beilleszkedni, saját "fajtájával" sem találja az összhangot. Mások meg a világon bárhol elvannak.

Amúgy magyar embernek kifejezetten előnyös helyzete van "nyugaton" hiszen külsőre, viselkedésmódra, kultúrára nem tér el jelentősen így sokkal könnyebben beilleszkedhet, mint valaki akire ránézel és tudod, hogy nem helyi lakos.

a saját ismeretségi körömben nincs olyan, aki visszament volna magyarországra, és olyan sincs, aki boldogtalanul tengődik ebben a kegyetlen, hanyatló nyugatban.

a magyarok nyitottabbak? csúnya, sovány, kevertvérű gyerekként soha nem éreztem így... mióta ezekkel a felszínes, rideg népekkel élek, valahogy senki nem közli az utcán, milyen ronda vagyok, senki nem köt bele hogy anyám-apám honnan származik... időbe telt mondjuk megtanulni, hogy az emberek nem bántanak, hogy a mindenkori személyzet a boltokban és a kajálós helyeken tud viselkedni, hogy ha lövésem nincs hol vagyok az új városban, vagy mi az istenért nincs meg a metró, odamehetek a rendőrhöz, mert azért van, hogy segítsen...

ha valamikor beüt a depresszió, az az, amikor visszalátogatok, a családhoz, az ottmaradt barátokhoz, na, az mindig stresszes, legszívesebben megvenném nekik a jegyeket, hogy jöjjenek ki, én oda nem megyek...

mondjuk ja, minden más országnak ami nem magyarország, bizarr sajátossága, hogy beszélned kell a hely nyelvét, vagy legalább angolul, mert a magyar kis gagyogással nem jutsz messzire, meg a gyorstalpaló némettanfolyam sem lesz elég egy "sétálós" barátság kialakításánál többre.